Bejegyzések

Tengerparti körbeblogolás - A Mozgó Könyvek mesehetének alkalmából

Kép
Vagyis tengeri mesék, avagy ha vízre vágyunk, de nincs a közelünkben Három történet jutott eszembe a tengerről, melyeket nagyon szeretek.Az első egy hawaii történet: Punia és a cápák királya (A bőbeszédű teknősbéka c. gyűjteményben található). A főhős, Punia egy kisfiú, akinek az apját megölték a cápák, így anyjával együtt kénytelenek édesburgonyán tengődni, és nem jutnak homárhoz, mert a cápák mindenkit felfalnak. Punia azonban – hogy, hogy nem – homárt akar szerezni, de ahelyett, hogy egyenesen lemerülne, csellel eltereli a cápák figyelmét, majd rákeni az egyik cápára, akit aztán a többiek felfalnak. Mikor legközelebb megy, ugyanezt teszi, míg a végén csak Kai-ale-ale, a cápák királya marad, de azt is átveri, majd miután kipeckeli a cápakirály száját, tüzet rak a belsejében, bevállalja és túléli annak száguldozását, és a falubeliek segítségével végleg megszabadulnak a zsarnokoskodó cápáktól. Itt a cápák tulajdonképpen a sárkány és a buta ördög keverékei, akiket némi trükkel és nem k…

A Selyemrét

Jakabnak nagyon tetszett ez a Magyar Népmese-feldolgozás. Én eredetileg nem különösebben szerettem ezt a népmesét, de most így vele nézve új értelmet nyert. Egy fiatal fiú, aki a szomorú, öreg apja barátjának megy el segíteni? Hol van ilyen? Ekkor jutott eszembe az intraperszonális olvasat, vagyis hogy nézhetjük úgy is a történetet, hogy egyetlen emberen belül játszódik le valami, és minden egyes szereplő „én” vagyok. Adott egy idős, szomorú király (vagy az egyik szeme sír, a másik nevet, próbára teszi a fiait, hogy ki meri megkérdezni miért, variánstól függ). Vagyis valaki a jelenben életerejét vesztette. Valami nem stimmel. Kire van szükség? Egy fiatalemberre (a királyfira), fiatal energiára, ÉS azokra a dolgokra, amelyek az öreg királyéi voltak fiatalkorában: kard (már rozsdás, ellenben magától működik), illetve egy girhes csikó, akit parázzsal kell etetni (és ennek érdekében áldozatokat is kell hozni, egy öl fa ma is tenger pénzbe kerül. Hát még elégetni! Meg odavinni a csikót. …

Morfondírozások: Miért nem szeretem a rajzfilmeket?

Sokat tűnődtem azon, hogy mi a bajom a modern mesékkel, különösen a rajzfilmsorozatokkal, mint például Tűzoltó Sam, akiért Jakab nagyon odavolt, és egy egész évig tűzoltó-lázban égett. Vagy Bogyó és Babóca, ami ugyan bájos, egyszerű, rövid, tanulságos történetek, a gyerek hétköznapi világáról szóltak – mégis.     Egyrészt ugye egyértelmű, hogy a képernyőn való lógás függést okoz. A három-négy éves gyereknek meg sok mindenre van szüksége, de hosszú perceket-órákat tölteni képernyő előtt, és attól függésbe kerülni, na arra pont nem. A szülőknek sincs szükségük egy elvonási tünetektől ordító gyerekre. Amikor szép lassan életbe lépett a szabály, hogy nincs bármikor füttyre Tűzoltó Sam, akkor a hisztik is limitálódtak.       De ez még mindig csak a felszín.
Mik a saját érzéseim és tapasztalataim?        A modern meséből sorozat kell (vagy legalábbis sorozatot csinálnak), mert nem elég egy, nem elég ugyanaz, mindig új kell – ez a felnőtt világ gondolkodása és tükörképe: a gyors vi…

Miket olvasunk a négy évessel?

Kép
Jakab most múlt négy éves, és már nagyjából fél éve belelendültünk a mesékbe.  Életkorának megfelelően elsősorban a láncmeséket szereti, azoknak pedig egészen sokféle változata van.  Életkori sajátosság még, de hát ez minden gyerekre igaz, hogy egy mesét sokszor hallgat, és inkább meghallgatja minden este ugyanazt, vagy egymás után ugyanazt a mesét, mint hogy újat kérjen. És ez így van jól. 
Mesemondóként sokat mesélek neki fejből, a klasszikus gyerekeknek való magyar népmeséket:  A kiskakas gyémánt félkrajcárját, a nyulacska harangocskáját, és ide tartozik még, amikor kér valamiről mesét, én meg kitalálok valamit. Erről majd még fogok bővebben is írni, most csak annyit, hogy a hallgatóság mindig nagyon kreatívvá tesz, és már egy eredetmítoszt is írtam az ilyen kitalációk nyomán. 
Van egy remek gyűjtemény, Bajzáth Mária készített egy sorozatot (mert sajnos az Icinke Picinke nincs meg), aminek az első kötete 0-4 éveseknek (és főleg három-négy éveseknek) szóló mesékkel van tele a világ …

Morfondírozások: A kolbász és a béka

A fiam négy éves. A kedvenc meséje, majdhogynem az egyetlen, amit néz, a Magyar Népmesékből A kolbász, a béka és az egér című kis mese. Sokat gondolkodtam, hogy miért akarja újra meg újra megnézni, mert kicsit furcsának találtam. Nem mintha feladatom lenne kitalálni, és nem is fogok, de a magam számára most, hogy én is sokszor láttam, s egy kicsit tudatosan is eltöprengtem rajta, előderengett néhány dolog.
Elöljáróban: nem véletlen, hogy egy mese a szájhagyomány útján ki tudja, milyen messzeségből elérkezett hozzánk. Másodszor: ha egy gyermek újra meg újra meg akarja nézni vagy hallgatni ugyanazt a mesét, akkor annak mondanivalója van a számára.
A történet egyszerű: a kolbász, a béka és az egér barátságba kezdtek, és minden hónapban más főzött. A kolbász finomakat főzött, a többiek azonban ehetetlen rosszat. A béka aztán kifigyeli, hogy a kolbász hogy főz: (s a fiam mindannyiszor hangosan kacag ennél a résznél) BELEDOBJA MAGÁT A LEVESBE. Ahogy aztán a béka utánozni próbálja, persze…

Könyvismertetés: A füttyös legény

Kép
Egy bűbájos könyvről van szó: néhány moldvai csángó mese, gyönyörű illusztrációkkal (Kürti Andrea munkája). A Gutenberg Kiadó adta ki 2018-ban, és Faragó József  (Baka András tréfás beszédei, Kriterion, 2008), valamint Kallós Zoltán (Világszárnya, Stúdium, 2003) csángóföldi népmesegyűjteményeiből válogatta őket a szerkesztő, Burus János Botond. Van a végén szómagyarázat - kell is!  Ennyit az adatokról.  Maguk a mesék többnyire ismert mesetípusok, de találtam egészen meglepőt is. 
A vak király három fia útnak indul, hogy visszahozza az édesapjuk szeme világát. A harmadik fiú az apja lovának segítségével sorozatos feladatokba csöppen: a másik király a madarat akarja, amelynek a tollát fölszedte, majd a a madár, mely királylánnyá változott, kancákat rendel a Fehér-tengerből. A fiúnak persze magának is helyén kell legyen az esze és a szíve, például az kanca megpróbálja ledobni, de mikor nem sikerül, megjuhászodik. Aztán a tejében a fiú megfürödve gyönyörűvé válik, a király azonban porrá é…

Időtlen mesék - történetek szíriai menekültektől

Egy remek kezdeményezésben volt lehetőségem részt venni: a Hakawati projekt több nemzetközi intézmény gyűjtött meséket szíriai menekültektől 2014-ben, akik Európában telepedtek le. Több legyet is ütöttek egy csapásra: egy európaiak számára kevéssé ismert kultúrából gyűjtöttek történeteket, hogy mi is megismerhessük őket, de egyúttal maguknak a menekülteknek és az ő leszármazottaiknak is hasznára válhat, hogy ezek a történetek nem vesznek el, hiszen a háborúban az emberéletekkel együtt szellemi kulturális kincsek is elvesznek.  Szilvi, a Kétfülű blog szerzője volt az összefogója a magyar kiadványnak, és mondhatom, nagy munkát végzett, ugyanis nemcsak az angolról magyarra való fordítást kellett koordinálni, hanem a kétféle arabbal való egyeztetést is.  Meg hogy az ismeretlen kifejezéseket megmagyarázzuk.  Meg hogy a versek az arab költészethez közelebbi formában legyenek. Meg hogy egységes, és a magyar olvasók számára élvezhető és érthető legyen. (Részben itt léptem én a képbe, mint lek…