Bejegyzések

Mesés retorika-klub

Kép
Ti tudtátok, hogy van egy nemzetközi szervezet, amelyik a szónoklással foglalkozik? Mert én is csak nemrég hallottam a Toastmastersről. Itt, Veszprémben is van egy klubuk, és december 4-én egy mese-tematikájú klubesten volt szerencsém fellépni.
Ez egy rendhagyó est volt, nem egészen olyan volt, mint máskor (én ebből persze semmit nem vettem észre). Az meglepett az elején, hogy bárki, aki felszólalt, kilépett a színpadra, ahol tapssal és kézfogással fogadták – végül is, kiállni mások elé beszélni akármilyen formában is bátorságot igényel.
Az est levezetője, Szilárd egy keretmesébe foglalta az elhangzó produkciókat, majd sorra kihívta a mesélőket, hogy a mesebeli országban (nem Szóképia, de valami hasonló nevű helyeken járva) elmondják a történeteiket. Elsőnek ő maga mesélte el igen látványosan, hogy hogyan hozta le Anansi, a pók a meséket a földre. Majd következett egy mulatságos Rátóti csikótojás; rájöttem, hogy ez igazi férfi-mese, és ha jól adják elő, akkor tényleg vicces tud lenni.

Mesék és sámándobok

Kép
Van itt Veszprémben egy szakrális női kör. Vannak nekik sámándobjaik. Egyszer már kipróbáltam, hogy milyen dobbal mesélni, és arra jutottam, hogy bizonyos mesékhez igen-igen hatásos. Mert a dob gyakorlatilag minden sejtünket megrezgeti. Nos, Judittal, a dobkör vezetőjével úgy határoztunk, hogy kipróbáljuk, milyenek a dobok és a mesék együtt.
Ugyanazt a három történetet hoztam – ha a női mesékhez közelítünk, ezek hamar előkerülhetnek:
A Csontváz asszony inuit történetét, Világszép Vasziliszát, az orosz varázsmesét, és Szávitrit, aki személyes kedvencem a Mahábháratából. Vasziliszát nem dobbal kísértem, de a másik kettőt igen. És volt a dob evezőcsapás, szívdobbanás, recsegés-ropogás, léptek, és éppenséggel varázs-dobolás is.
Ezúttal a zimankós november elől egy szobában voltunk, gyertyák égtek, a tábortüzet jelképezve, s a dobolás és a mesék egymást keretezték. Kilencen voltunk, hét nő és két férfi. Másfél órán keresztül csak dob volt, ének, és mese. A dobolás és a hozzá tartozó ének s…

Cserkészportya, mesék kamaszoknak

Kép
Helybe jött egy ismerős cserkészvezető a roverjaival. Nosztalgikus hangulatba kerültem, ugyanis a saját régi iskolám óriási, ezer férőhelyes tornatermében voltunk, mintegy huszan. Ebéd után, kissé elpilledve. A téma alapvetően a felnőtté válás és a közösség volt, ehhez képest persze elég sok mese előkerült, mert elhangzott az az óvatlan mondat a szervező lányka részéről, hogy lehet provokatív is a téma.
Ennek megfelelően a legénnyé vált lány meséjének egyik számomra kedves verziójával kezdtem, Egy apának kilencedik lánya, drávamenti népmese Hideg András mesemondótól. Nagyon jó a stílusa, és nagyon mókás tud lenni, később pedig alkalmunk nyílt kicsit beszélgetni a nemi identitásokról is, vagy legalábbis óvatosan érintettük a témát. Azon meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem én találtam ki, hanem ez egy létező mesetípus - és jelenség.  Utána következett Gawain lovag és Lady Ragnell története. Itt már tudtak egy kicsit hozzászólni, mert felébredtek a kajakómából: mire is vágyik egy nő i…

Mit mesélek a 2,5 évesnek? Avagy a cica, a motor és a csoki esete.

Kép
Eljött az idő, amikor már igazi meséket tudok mesélni Jakabnak. Rövid mesék, elalvás előtt, akár kettőt-hármat-négyet is kikönyörög. Fejből mesélek, összesimulunk, és természetesen bele-beleszól, hogy mi történjen, és ki legyen még benne.
Néhány hónapja kezdődött el, amikor elmeséltem a napunkat, felkeltünk, ezt meg azt csináltunk - az ő nyelvén, egyszerűen, egészen odáig, hogy lefeküdtünk. Ezt a mai napig is csináljuk, főleg akkor, ha valami intenzív, eseményekkel teli napunk volt. Ezt aztán átalakítottam arra, hogy a nyuszi/cica/aktuális kedvenc állatka meg az anyukája csinálja ezt meg azt.
Mindenesetre, egyelőre csak pár percesek a mesék, két-három, legfeljebb öt perc egy mese, de az a gyanúm, akármeddig el tudná hallgatni...

A legkedvesebb, visszatérő szereplők: a nyuszi, a cica, a motor, a vidra (van egy horgolt vidrája), és természetesen a kedvenc ételei, amikkel sokat foglalkozik, mert korlátozva van: a cukor, a csoki, a rágó (gyúrkorászni), és az alga (tablettában).
Egy időben…

Beavatás, lányok, tábor

Kép
Egy táborba hívtak meg, hogy egy olyan estén, amikor csak a lányok lesznek jelen, meséljek nekik a felnőtté válásról. Nagyon sokat gondolkodtam a témán, és nagyon jó dolgokat szedtem össze, és a legmókásabb az volt, hogy amikor elmondtam mindazt, amit összeszedtem, a mesék bevezetéseként, olyan volt, mintha csak egy katedráról mesélnék – a szó elszáll. De a történetek, amiket meséltem, egész biztos, hogy megmaradnak valamilyen szinten.  Sötétben ültünk egy hatalmas réten az erdő közepén, fáklyafénynél, hetven nagykamasz lány, meg egy sámándob, amit erre az alkalomra kértem kölcsön (és ami zseniális mesei aláfestésnek bizonyult).  A Csontváz asszonyt meséltem el először, amit Clarissa Pincola Estés könyvében olvastam először - és remekül illik hozzá a sámándob: lehet vele futást, meglepetést, varázslást aláfesteni. És persze el is felejtettem, hogy a kamasz lányok mindenen nevetnek, kifejezetten vicces történet lett, pedig eredetileg esti gyerekmesének például pont nem alkalmas. Követ…

Családi nap, MythOff, Workshopok

Kép
Mesélés
Volt júniusban Szegeden egy plébániai családi nap, ahol meséltem, és azért nem büszkélkedtem vele, mert sajnos a káosz erősebb volt nálam: fesztiválhangulat, jövő-menő emberek és gyerekek, éppen felfújódó légvár, nemigen működő mikrofon. Úgy éreztem magam, mint kezdő tanár koromban egy halom rakoncátlan kiskamasz előtt... Viszont aki ott volt, az élvezte, és figyelmesen hallgatta a meséket.  A kedvencem az volt, mikor az egyik fiú, kérdésemre, hogy mivel próbálják még a Koka teknőst feltörni, a lézerkardot javasolta. Hosszú tündérmesére viszont nem volt reális lehetőség, így észrevétlenül lecsaptam A férfivá változó lány meséjét egy kicsit rövidebbre. Viszont kipróbáltam a hosszú útra induló uralkodó meséjét keretként, ahol mesét mesélnek neki, így rövidítve meg az út (látszólagos) hosszát, benne a Liu testvérekkel, gyerekkorom kedvenc túlélő-testvércsapatával. Volt még ezen kívül az eloszthatatlan Öt babgombóc, farkasszemnézéssel, valamint a Szélcsengettyű, mindkettő japán me…

Mítoszok cserkésztáborhoz - Viking sztorik

1.
A cserkész csapatparancsnokunk megkért, hogy a nyári tábor viking keretmeséjéhez meséljek a gyerekeknek északi mítoszokat a pénteki foglalkozásokon. Eredetileg ketté lett volna szedve kicsikre és nagyokra a téma, de úgy alakult, hogy együtt is voltak, és csúszott is a kezdés, úgyhogy ma meséltem egy adagot, jövő pénteken pedig a következőt. Jobb lett volna előre, ha tudom ezt, mert még kerekebb lett volna, de így is nagy élmény volt, és az is, hogy hamar rátaláltam a mesemondó hangomra.
Nagyjából fél órát bírták, azt viszont feszült figyelemmel, mind a huszonöt-harminc, nyolc és tizenöt és közötti gyerek, csak a végére fáradtak el. A titka azt hiszem, a sztori volt. Az elején persze muszáj volt dióhéjban felvázolni a skandináv pantheont és a világképet, de ezt rövidre fogtam, és hamar belecsaptunk a lecsóba.
A már jól bejáratott Thor az óriások földjén volt az első történet, ami aztán, mint a végén kiderült, erősen megragadta a fiúk képzeletét - főleg az irgalmatlan méretű kesztyű,…