Mesék és sámándobok
Van itt Veszprémben egy szakrális női kör. Vannak nekik sámándobjaik. Egyszer már kipróbáltam , hogy milyen dobbal mesélni, és arra jutottam, hogy bizonyos mesékhez igen-igen hatásos. Mert a dob gyakorlatilag minden sejtünket megrezgeti. Nos, Judittal, a dobkör vezetőjével úgy határoztunk, hogy kipróbáljuk, milyenek a dobok és a mesék együtt. Ugyanazt a három történetet hoztam – ha a női mesékhez közelítünk, ezek hamar előkerülhetnek: A Csontváz asszony inuit történetét, Világszép Vasziliszát, az orosz varázsmesét, és Szávitrit, aki személyes kedvencem a Mahábháratából. Vasziliszát nem dobbal kísértem, de a másik kettőt igen. És volt a dob evezőcsapás, szívdobbanás, recsegés-ropogás, léptek, és éppenséggel varázs-dobolás is. Ezúttal a zimankós november elől egy szobában voltunk, gyertyák égtek, a tábortüzet jelképezve, s a dobolás és a mesék egymást keretezték. Kilencen voltunk, hét nő és két férfi. Másfél órán keresztül csak dob volt, ének, és mese. A dobolás és a hozzá tartozó éne