Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2017

Téli mesék 1.

Egy mesemondó est-sorozatot csinálok idén télen az aszófői Nagyi Kertje Teaházban . Ma volt az első alkalom, adventi-téli mesékkel, a téma a Várakozás a Fényre volt.  Alapvetően felnőtt mesékkel készültem. Voltak gyermekek is, de nagyjából a klasszikus mesehallgatási korhatár alatt, úgyhogy úgy döntöttem, végigviszem a tervezett műsort, és persze jól bele is jöttem – itt jegyzem meg magamnak tanulságként, hogy alaposan meg kell beszélni az igényeket előre, mert más van az én fejemben, más a szervezőében. Persze, a mese hallgatásának (a mesenézéssel szemben) nagy előnye, hogy nem állnak meg a növésben a gyerekek egy-egy erősebb mese hallatán se, mert annyit képzelnek el belőle, amennyi nekik belefér... remélem, nem riasztottam el túl sok családot. A dovrei macska   egy észak-európai népmese, vicces, karácsonyi: a trollok karácsony este cicának nézik a jegesmedvét - öreg hiba. A félelmetes fogadó (Isaac Bashevis Singer azonos című kötetéből) egy bájos jiddis mese, boszorkán

Meseszimbolika műhely

Múlt hétvégén Szegedre hívtak, hogy a helyi regös napon tartsak a cserkészeknek műhelyt, mégpedig meseszimbolikából. Eredetileg néprajzosként, a népdalok kapcsán jutottam eszükbe, de gondoltam, ha már mesemondás, miért ne legyen meseszimbolika. Elővettem a Halhatatlanságra vágyó királyfit . A királyfi nem akar nősülni, búskomor, elindul megkeresni a Halhatatlanság országát. Találkozik útközben a saskirállyal, a kopasz királlyal, a hímet varró királylánnyal, mind sok száz évet ígér neki halhatatlanság címén, de a királyfi megy tovább, kap tőlük gyorsaságot és egyéb ajándékot, aztán addig megy, míg megtalálja a Halhatatlanság országát, akinek királynőjét feleségül veszi. Amikor azonban meg akarja látogatni a szüleit, kiderül, hogy ezer év eltelt, és a Halál egyszer csak megkocogtatja a vállát. A királyfi sebesen hazaszalad a feleségéhez, s a kapuban kapja el a halál. A halhatatlanság királynője alkut ajánl, feldobja a királyfit az égbe, s ha a váron belül esik, a Halálnak el kell kotr

Táncoló szélcsengettyű

Ma egy adventi vásáron mondtam mesét. Zárt térben voltunk, a közönség átlagéletkora pedig harminc évvel több volt, mint amit belőttem: gyerekek helyett árusok, és totyogó apróságok szülei. Így hát gyors fejszámolással elővettem az egyik legújabb kedvenc mesémet, a Szélcsengettyűt , ami az Eladott álom c. japán mesegyűjtemény utolsó darabja, tüneményes és bájos kis mese, minden korosztálynak, kezdésnek, zárásnak, bármikor, bárhogyan. A tengerparti idős mester kölcsönadja valakinek a szélcsengettyűjét, hogy megvidámítsa, azonban nem kapja vissza időben, ezért utána küldi a kis tanítványait, akiket azonban kisgömböcként benyel a jelenet: a csengettyű szavára a kertben egyre csak táncolnak, pörögnek és forognak, míg végül maga a mester is ott forog boldogan, a többiekkel együtt. Két totyogó kislányka szájtátva bámulta, hogy mit harangozok és kapálózom, akkor aztán rájöttem, hogy nem véletlenül vettem fel pörgős szoknyát, nosza, pörögtem nekik, és ez nagyon-nagyon tetszett nekik. Ami azt