Mit mesélek a 2,5 évesnek? Avagy a cica, a motor és a csoki esete.
Eljött az idő, amikor már igazi meséket tudok mesélni Jakabnak. Rövid mesék, elalvás előtt, akár kettőt-hármat-négyet is kikönyörög. Fejből mesélek, összesimulunk, és természetesen bele-beleszól, hogy mi történjen, és ki legyen még benne.
Néhány hónapja kezdődött el, amikor elmeséltem a napunkat, felkeltünk, ezt meg azt csináltunk - az ő nyelvén, egyszerűen, egészen odáig, hogy lefeküdtünk. Ezt a mai napig is csináljuk, főleg akkor, ha valami intenzív, eseményekkel teli napunk volt. Ezt aztán átalakítottam arra, hogy a nyuszi/cica/aktuális kedvenc állatka meg az anyukája csinálja ezt meg azt.
Mindenesetre, egyelőre csak pár percesek a mesék, két-három, legfeljebb öt perc egy mese, de az a gyanúm, akármeddig el tudná hallgatni...
A legkedvesebb, visszatérő szereplők: a nyuszi, a cica, a motor, a vidra (van egy horgolt vidrája), és természetesen a kedvenc ételei, amikkel sokat foglalkozik, mert korlátozva van: a cukor, a csoki, a rágó (gyúrkorászni), és az alga (tablettában).
Egy időben klasszikus előmesét kerekítettem a mesékhez: hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl stb, ha kifelejtettem valamit, kiegészítette, aztán szinte rutinszerűen: meg az üveghegyeken is túl!
Illetve, ha említettem az első szereplőt, hozzátette: sírt! Én meg mondtam, hogy igen, sírt, mert... nem volt barátja, stb.
Úgy tűnik, ráérzett, hogy a mese hiánnyal kezdődik...
Mese 1.
A kis nyuszi a nagy kerek réten lakott egy üregben a családjával. Reggel fölkelt, játszott, ugrált, találkozott a cicával/vidrával, elmentek málnát/epret/barackot stb szedni az erdőbe, találkoztak a medvével/rókával, majd játszottak, és hazamentek aludni.
Mese 2.
A nyuszi találkozik a vidrával, de a vidra a vízben van, a nyuszi meg nem tud úszni. Mégis összebarátkoznak, a vidra viszi a hátán a házához, együtt játszanak azon túl minden nap.
Mese 3.
A nyuszi elindul a városba, de messze van, ezért sokat gyalogol. Megáll mellette a motor, felveszi a hátára, együtt mennek tovább, a városban csokit vesznek, és megeszik, majd hazamennek, és ezentúl barátok lesznek.
Mese 4.
Az algáról: Egy kisfiú a tenger partján élt, egy nap beevezett/beúszott, és lemerült a víz alá, megtalálta az algát, megkóstolta, és megkérdezte az algától, vihet-e haza az övéinek. Az beleegyezett, a kisfiú pedig azontúl minden nap vitt algát a családjának.
Ezt akkor találtam ki, amikor azt kérte, az algáról meséljek. Lehet, még finomítok a témán... egyelőre megteszi.
Mese 5.
A motor, a legújabb kedvenc. Az irgalmas szamaritánus-történettel találtam párhuzamot... A kismotor száguldás során egyszer csak elfárad, elesik, eltörik, szétesik. Arra megy egy fehér autó, de továbbmegy, egy zöld (vagy akármilyen más színű) ugyanúgy továbbmegy. A piros kisautó viszont megáll, és az utolsó csavarig összerakja, majd együtt elmennek a városba (csokit enni természetesen).
Mese 6+. A klasszikusok
Elővettem Benedek Eleket, de nemcsak nála találhatók meg: a láncmesék. Én a magam részéről nem különösebben szerettem őket, de nyilván azért, mert túl idős voltam hozzájuk. Ennek a korosztálynak azonban tökéletes: A nyulacska harangocskája, a kóró és a kismadár, csak hogy a kettő legnépszerűbbet említsem. Mivel fejből mesélem, minden este kicsit más, más a hossza, néha mások a szereplők, többnyire még lerövidítem, nem olyan veszett hosszú és bonyolult, aztán majd alakul.
Ha valaki szintén régen olvasta, a mankó:
A nyulacska harangocskája fennakadt a fán, a fa nem adja vissza, ezért szalad a baltához, de az nem vágja ki a fát, szalad a köszörűhöz, az nem feni meg, szalad a vízhez, az nem hajtja meg, szalad a bikához, az nem issza ki a vizet stb. Általában ott fejezem be, hogy a bögöly megcsípi a bikát, az kiissza a vizet, víz meghajtja a köszörűt, köszörű megfeni a baltát, balta kivágja a fát, fa visszaadja a harangocskát.
Mese 7. csalimesék
A megszámlálhatatlan sok juh, szintén Benedek Elek, valamint Ráduly János kibédi gyűjteményében találtam A szekerező gyermek című, kifinomult és bájos csalimese-variációt: a gyermek kis szekeret épít, de az egeret vagy amit befog elé, mindig elragadja valami (cica, róka, farkas).
Lassan (értsd: pár hónapon belül) valószínűleg előveszem A kis gömböcöt, A kis kakas gyémánt félkrajcárját, és a többi kisóvodás mesét. Segítségemre van még a bukovinai székely mesemondó, Fábián Ágostonné, akitől a meséi egy részét úgy gyűjtötték fel, hogy külön ovisoknak mesélte, egyszerűbb verzióban, a klasszikus tündérmeséket. De ezt majd egy másik alkalommal mesélem el, addig gyakorolgatunk.
A lényeg: ne féljetek könyv nélkül mesélni! A gyermek úgyis megmondja majd, hogy mit szeretne hallani. Eszembe jutott, hogy bár csokiról mesélek neki, valami más, egészséges étellel helyettesítem, például zöldséglevest evett a városban... aztán nagyon gyorsan helyreigazítottam magamat: ne már, hogy oda süllyedjek, hogy megmanipuláljam a gyerek kívánságát! Ha a csokiról akar hallani mesét, akkor arról mesélek. Legalább a mesében teljesüljön a kívánsága. Itt ő irányít, nemcsak én mesélek, hanem ketten mesélünk magunknak.
És nagyon is élvezzük.
Néhány hónapja kezdődött el, amikor elmeséltem a napunkat, felkeltünk, ezt meg azt csináltunk - az ő nyelvén, egyszerűen, egészen odáig, hogy lefeküdtünk. Ezt a mai napig is csináljuk, főleg akkor, ha valami intenzív, eseményekkel teli napunk volt. Ezt aztán átalakítottam arra, hogy a nyuszi/cica/aktuális kedvenc állatka meg az anyukája csinálja ezt meg azt.
Mindenesetre, egyelőre csak pár percesek a mesék, két-három, legfeljebb öt perc egy mese, de az a gyanúm, akármeddig el tudná hallgatni...
A legkedvesebb, visszatérő szereplők: a nyuszi, a cica, a motor, a vidra (van egy horgolt vidrája), és természetesen a kedvenc ételei, amikkel sokat foglalkozik, mert korlátozva van: a cukor, a csoki, a rágó (gyúrkorászni), és az alga (tablettában).
Egy időben klasszikus előmesét kerekítettem a mesékhez: hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl stb, ha kifelejtettem valamit, kiegészítette, aztán szinte rutinszerűen: meg az üveghegyeken is túl!
Illetve, ha említettem az első szereplőt, hozzátette: sírt! Én meg mondtam, hogy igen, sírt, mert... nem volt barátja, stb.
Úgy tűnik, ráérzett, hogy a mese hiánnyal kezdődik...
Mese 1.
A kis nyuszi a nagy kerek réten lakott egy üregben a családjával. Reggel fölkelt, játszott, ugrált, találkozott a cicával/vidrával, elmentek málnát/epret/barackot stb szedni az erdőbe, találkoztak a medvével/rókával, majd játszottak, és hazamentek aludni.
Mese 2.
A nyuszi találkozik a vidrával, de a vidra a vízben van, a nyuszi meg nem tud úszni. Mégis összebarátkoznak, a vidra viszi a hátán a házához, együtt játszanak azon túl minden nap.
Mese 3.
A nyuszi elindul a városba, de messze van, ezért sokat gyalogol. Megáll mellette a motor, felveszi a hátára, együtt mennek tovább, a városban csokit vesznek, és megeszik, majd hazamennek, és ezentúl barátok lesznek.
Mese 4.
Az algáról: Egy kisfiú a tenger partján élt, egy nap beevezett/beúszott, és lemerült a víz alá, megtalálta az algát, megkóstolta, és megkérdezte az algától, vihet-e haza az övéinek. Az beleegyezett, a kisfiú pedig azontúl minden nap vitt algát a családjának.
Ezt akkor találtam ki, amikor azt kérte, az algáról meséljek. Lehet, még finomítok a témán... egyelőre megteszi.
Mese 5.
A motor, a legújabb kedvenc. Az irgalmas szamaritánus-történettel találtam párhuzamot... A kismotor száguldás során egyszer csak elfárad, elesik, eltörik, szétesik. Arra megy egy fehér autó, de továbbmegy, egy zöld (vagy akármilyen más színű) ugyanúgy továbbmegy. A piros kisautó viszont megáll, és az utolsó csavarig összerakja, majd együtt elmennek a városba (csokit enni természetesen).
Mese 6+. A klasszikusok
Elővettem Benedek Eleket, de nemcsak nála találhatók meg: a láncmesék. Én a magam részéről nem különösebben szerettem őket, de nyilván azért, mert túl idős voltam hozzájuk. Ennek a korosztálynak azonban tökéletes: A nyulacska harangocskája, a kóró és a kismadár, csak hogy a kettő legnépszerűbbet említsem. Mivel fejből mesélem, minden este kicsit más, más a hossza, néha mások a szereplők, többnyire még lerövidítem, nem olyan veszett hosszú és bonyolult, aztán majd alakul.
Ha valaki szintén régen olvasta, a mankó:
A nyulacska harangocskája fennakadt a fán, a fa nem adja vissza, ezért szalad a baltához, de az nem vágja ki a fát, szalad a köszörűhöz, az nem feni meg, szalad a vízhez, az nem hajtja meg, szalad a bikához, az nem issza ki a vizet stb. Általában ott fejezem be, hogy a bögöly megcsípi a bikát, az kiissza a vizet, víz meghajtja a köszörűt, köszörű megfeni a baltát, balta kivágja a fát, fa visszaadja a harangocskát.
Mese 7. csalimesék
A megszámlálhatatlan sok juh, szintén Benedek Elek, valamint Ráduly János kibédi gyűjteményében találtam A szekerező gyermek című, kifinomult és bájos csalimese-variációt: a gyermek kis szekeret épít, de az egeret vagy amit befog elé, mindig elragadja valami (cica, róka, farkas).
Lassan (értsd: pár hónapon belül) valószínűleg előveszem A kis gömböcöt, A kis kakas gyémánt félkrajcárját, és a többi kisóvodás mesét. Segítségemre van még a bukovinai székely mesemondó, Fábián Ágostonné, akitől a meséi egy részét úgy gyűjtötték fel, hogy külön ovisoknak mesélte, egyszerűbb verzióban, a klasszikus tündérmeséket. De ezt majd egy másik alkalommal mesélem el, addig gyakorolgatunk.
A lényeg: ne féljetek könyv nélkül mesélni! A gyermek úgyis megmondja majd, hogy mit szeretne hallani. Eszembe jutott, hogy bár csokiról mesélek neki, valami más, egészséges étellel helyettesítem, például zöldséglevest evett a városban... aztán nagyon gyorsan helyreigazítottam magamat: ne már, hogy oda süllyedjek, hogy megmanipuláljam a gyerek kívánságát! Ha a csokiról akar hallani mesét, akkor arról mesélek. Legalább a mesében teljesüljön a kívánsága. Itt ő irányít, nemcsak én mesélek, hanem ketten mesélünk magunknak.
És nagyon is élvezzük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése