Cserkészportya, mesék kamaszoknak

Helybe jött egy ismerős cserkészvezető a roverjaival. Nosztalgikus hangulatba kerültem, ugyanis a saját régi iskolám óriási, ezer férőhelyes tornatermében voltunk, mintegy huszan. Ebéd után, kissé elpilledve. A téma alapvetően a felnőtté válás és a közösség volt, ehhez képest persze elég sok mese előkerült, mert elhangzott az az óvatlan mondat a szervező lányka részéről, hogy lehet provokatív is a téma.

Ennek megfelelően a legénnyé vált lány meséjének egyik számomra kedves verziójával kezdtem, Egy apának kilencedik lánya, drávamenti népmese Hideg András mesemondótól. Nagyon jó a stílusa, és nagyon mókás tud lenni, később pedig alkalmunk nyílt kicsit beszélgetni a nemi identitásokról is, vagy legalábbis óvatosan érintettük a témát. Azon meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem én találtam ki, hanem ez egy létező mesetípus - és jelenség. 

Utána következett Gawain lovag és Lady Ragnell története. Itt már tudtak egy kicsit hozzászólni, mert felébredtek a kajakómából: mire is vágyik egy nő igazán? Több meglepő javaslat is elhangzott. 

Ezután a rabbinusi számtanból hoztam egy találós mesét, amit nagyjából ki is találtak. Ezt a mesét A rabbi és az oroszlán című kötetben találtam, és el kell osztani tizenhét lovat három más-más arányban (fele, harmada, kilencede) hozzájáruló ember között. 

Két mese volt még, Bátor Váj, a nyenyec férfi, aki háromszor mérkőzik meg a napot is eltakaró gonosz tarajos bálnával. Közös megegyezéssel a legérthetetlenebb pillanat akkor volt, amikor Váj átugrik a bálna hátára, hogy kifárassza, és az nem merül el, valahogy eszébe se jut. Úgy tűnik, aki bátor, annak szerencséje is lesz. És, Boldizsár Ildikó után szabadon, egy igazi férfiról szóló történet nem úgy ér véget, hogy boldogan él, amíg meg nem hal, hanem: ő és a népe boldogan élnek a mai napig...

Majd úgy éreztem, elő kell venni a dobot és a csontvázakat, így elmeséltem nekik is a Csontváz asszony történetét, bár sámándob helyett ezúttal csak egy picike dobom volt, a lényeg ezzel is átjött. Vagy legalábbis a szimbólumok magját talán sikerült elültetni.
Végül, mivel meséltem a new trad-ről, elmeséltem Omar és Wendell történetét, amit Danielle Bellone-től hallottam a budapesti New Trad Workshopján.

Szerencsére jó sok időnk maradt beszélgetni, kicsit beleképzelni magunkat a mesékbe, meséltem a mesemondásról, a mesékről, és végig nagyon hálás voltam, hogy ilyen érdeklődőek és nyitottak és kulturáltak. Plusz egy pont a kamaszoknak!