Miket olvasunk a négy évessel?

Jakab most múlt négy éves, és már nagyjából fél éve belelendültünk a mesékbe. 

Életkorának megfelelően elsősorban a láncmeséket szereti, azoknak pedig egészen sokféle változata van. 

Életkori sajátosság még, de hát ez minden gyerekre igaz, hogy egy mesét sokszor hallgat, és inkább meghallgatja minden este ugyanazt, vagy egymás után ugyanazt a mesét, mint hogy újat kérjen. És ez így van jól. 

Mesemondóként sokat mesélek neki fejből, a klasszikus gyerekeknek való magyar népmeséket: 

A kiskakas gyémánt félkrajcárját, a nyulacska harangocskáját, és ide tartozik még, amikor kér valamiről mesét, én meg kitalálok valamit. Erről majd még fogok bővebben is írni, most csak annyit, hogy a hallgatóság mindig nagyon kreatívvá tesz, és már egy eredetmítoszt is írtam az ilyen kitalációk nyomán. 

Van egy remek gyűjtemény, Bajzáth Mária készített egy sorozatot (mert sajnos az Icinke Picinke nincs meg), aminek az első kötete 0-4 éveseknek (és főleg három-négy éveseknek) szóló mesékkel van tele a világ minden tájáról. Gyakorlatilag ez az Icinke Picinke nemzetközi változata. 

Ebből nagyon sok kedves meséje van Jakabnak, az abszolút kedvenc A farkastanya (amely magyar népmese, és nagyjából A brémai muzsikusok sémájára van, csak jóval egyszerűbb és gyerekközelibb nyelvezeten van, s a hangokkal is lehet játszani, ahogy találkoznak a lények. Nagy kedvenc ebből még az óriási répát kihúzó francia Répamese, vagy magyar változata, Az óriás burgundi répa. A láncmesék egy bájos verziója a manysi Nyulacska, aki a tóparton sást rágcsálva elvágja az ajkát, és ezért megbüntettetné a sást...

A Ki a legerősebb a világon? - témájú láncmesék is nagyon népszerűek a családban, ide tartozik Egérke kisasszony vőlegénye (de a kínai mese ugyanebből a kategóriából, melyet Gregus László mesél a Tekergő Meseösvény színeiben, hogy milyen neve legyen a macskának, az is osztatlan sikert arat), valamint a tatár népmese, a Ki a legerősebb? (természetesen az ember). 

De A kisegér nagy utazása is fantasztikus kis mese, ez még a hozzám hasonló fölnőtt számára is könnyen érthető: attól még, hogy kicsi valaki, nem ugyanolyan mércével bátor és ügyes, mint a nagyok. 

A Hogyan kereste meg a kutya a barátját megint csak olyan mese, amely nekem fejtörést okoz, hogy mi lehet benne a mondanivaló a gyerekeknek, hiszen a kutya előbb a nyúllal, majd a farkassal társul, de mindegyiküket otthagyja az erősebbért, végeredményben az emberért. Ott viszont kedvére ugathat...

Ami még meglepett, de remek, hogy benne van a gyűjteményben, nyilván kisebbeknek: az állatok beszéde; ez nem annyira történet, mint inkább a világról alkotott interpretáció. Itt persze az elváltoztatott hang a legviccesebb: hogy a gazda mit mond az állatainak, melyet a gyermek ismer: a kutya ugat: csont, csont! A macska nyávog: máj, máj! A galamb burukkol: ku-kúú-rica! 

Nemrég a könyvtárban találkoztunk Dániel András könyveivel, s egy ismerős ajánlása alapján nekiálltunk Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém című könyvnek. Ebből is vannak kedvencek, s nekem azért különösen nagy élmény, hiszen ezek nem különösebben mesék, inkább életképek egy mesevilágból, viszont a szöveg olyanformán van megalkotva, hogy remekül lehet hangsúlyozni a mondatok különböző részeit. Ilyenformán a hallgató a szöveggel magával ismerkedik, néhány ismerős alakkal való hétköznapi történetek kapcsán. 

És itt vannak még a verses mesék: Egy bájos szlovák kiadvány, a Tücsök és a hangyák, mely La Fontaine tanmeséjét dolgozza fel kedvesen egy igen igényes könyvecskében, és persze a klasszikus Öreg néne őzikéje, valamint Zelk Zoltánnak A három nyulak.

Lázár Ervint mostanában kezdjük felfedezni, egyelőre A hétfejű tündérrel kezdünk, ott persze megválogatom, hiszen egyáltalán nem minden mese való kisgyereknek benne. De A fába szorult hernyó, A hazudós egér, Nagyapa meg a csillagok mind nagy kedvenc.  

És van még egy történet in English (Finn McCool and his fearless wife), amit egy szerencsés véletlennek köszönhetek: egy ír mese a rászedett ördög-mesetípusból, ahogy két legendás vitéz óriás: Finn McCool és a még erősebb Kuhulin megküzdenének egymással - de szerencsére a végzetes küzdelemre nem kerül sor, Finn felesége, az okos Oonagh (Una) ugyanis cseles megoldást talál mindenre. Ezt úgy szoktam olvasni, hogy szabadon mesélem a képek alapján, vagy sebtiben fordítom az angol szöveget, de a szép rajzoknak köszönhetően Jakab nagyon szereti (bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent értene, ezért inkább egyszerűen mesélem, mint részletesen). 

Szóval ezek vannak most terítéken. A mondókák még mindig nyerőek, de  legjobbak a kedvenc mesék - újra meg újra.