Könyvismertető: Az eladott álom
Egyszer régen a kezembe akadt otthon ez a mesegyűjtemény, és az első meséig jutottam: Momotaro, a Barackfiú. Többször is eszembe jutott, hogy milyen mókás, nagyon hasonlít szerkezetében a magyar mesékre, de az anya kölesgombócot, rizsgombócot ad a fiának hamuba sült pogácsa helyett, a segítők nem hálából, hanem szerződésből szegődnek hozzá. Aztán mennek démonokat ölni.
Most megint elővettem, és végigrágtam magam rajta.
Lenyűgözően sokféle, és az európai mesékhez szokott gondolkodásmódomnak meglepően újszerű történetek. És persze sokszor előbukkan a róka.
Több történet szól például arról, hogy valaki találkozik valami ijesztővel – aztán jó esetben megmenekül: ilyen A négy szent tekercs, A jamamba és a legény, vagy A gyékénykészítő kalandja. Nekem ez utóbbi tetszett a legjobban: A gyékénykészítő új a városban, és nem ijed meg az ijesztő mendemondáktól, és elindul az útjára. Egy váratlan viharban egy kicsi templomban keres menedéket, ahol egy néma szerzetesnő van. A gyékénykészítő leül, és unalmában elkezdi javítani a szőnyeget, mire a szerzetesnő hangosan felkiált... és ahogy a tűt beleszúrja a gyékénybe, eltűnik minden, és a gyékénykészítő vértócsát talál, valamint egy kicsit odébb egy borztetemet... a város pedig megszabadult a kísértettől. Ha akarjuk, ijesztő mese, ha akarjuk, gyerekmese.
A címadó mese, Az eladott álom egy, a barátságról szóló rendkívül bájos mese: két jóbarát elalszik egy helyütt, az egyikük kinccsel álmodik, majd eladja az álmát a barátjának, aki valóban megtalálja a kincset - ez azonban nem teszi tönkre a barátságukat.
A másik kedvencem A farkas szempillája: a szegény lányt a mostohája elűzi otthonról és naivitása miatt az éhhalál szélére sodródik, amikor egy farkassal találkozik, aki a szempilláját adja neki: azon keresztül meglátja az emberek valódi arcát. Ennek aztán hasznát veszi, mert innentől csak egyvalakit talál, aki nem változik a szempillákon keresztül valamilyen förtelmes állattá, és ebben a fiúban megbízhat – vele alapítanak aztán közösen egy fogadót (és kigyógyul a naivságból, de nem a nagylelkűségből).
Aztán ott van A majmok Buddhája, annak a mesének egy variánsa, amelyben a szegény, de jólelkű ember szerencsésen meggazdagszik, a gazdag és fukar szomszéd meg akarja ismételni, de persze pórul jár. A kincsszerzés ez esetben az, hogy az öregapó mozdulatlanul ül, madárijesztőként, a majmok buddhának nézik és elviszik az otthonukba, ahol az apó aztán elvisz néhányat a majmok szerezte kincsekből, és hazatér. Ez a típus Az alvégi meg a felvégi apóka is.
Olyan klasszikus, régi mes is vannak a kötetben, mint A fehér daru (előbb olvastam Szabó T. Anna Senki madara c. meséjét), amely az állatfeleség egy variációja, akinek kíváncsiság, türelmetlenség, vagy itt a kapzsiság miatt vissza kell változnia (vagy elpusztulnia). Régi mese még Urasima, a halász története, aki a tengerből kap ajándékot a tenger királyától, de túl hamar felnyittatják vele. A macskapalota című történet világával a Ghibli stúdió feldolgozásában is lehet találkozni.
Külön érdekesség A szegénység istene: egy igen szegény embernek megadatik, hogy az új esztendő éjjelén egyet elkapjon az elhaladó lovak közül, amelyekről utólag derül ki, hogy a pénz istenei: a sárga az aranyé, a fehér az ezüstté, a fekete a rézé.
A természetet kedvelőknek jó kis mese lehet Az útelágazáson álló fa, akivel egy kislány megbarátkozik, s akinek megsúgja, hogy bár hajót készítenek majd belőle, csak az ő szavára fog elindulni, így hát jóra fog fordulni a sorsa.
A szélcsengettyű pedig egy minden korosztálynak használható klasszikus, a kis gömböc-motívum (vagyis a sorra eltűnés) egy sokkal kifinomultabb változata. Az öreg szerzetes kölcsönadja a szívet vidámító szélcsengettyűjét a búskomor gyógyszerésznek, ám az elfelejti visszahozni. Elküldi az egyik kis tanítványát, majd a másikat érte, de egyik sem ér vissza. Mikor maga megy utána, azt látja, hogy mind ott vannak a gyógyszerész kertjében, és önfeledten táncolnak-pörögnek a csengettyű hangjára. Én felnőtt-totyogó kombinációban meséltem egy adventi vásáron, mivel jól lehet mutogatni (csengettyű, pörgés, stb), a kicsiknek is lebilincselő tud lenni.
Most megint elővettem, és végigrágtam magam rajta.
Lenyűgözően sokféle, és az európai mesékhez szokott gondolkodásmódomnak meglepően újszerű történetek. És persze sokszor előbukkan a róka.
Több történet szól például arról, hogy valaki találkozik valami ijesztővel – aztán jó esetben megmenekül: ilyen A négy szent tekercs, A jamamba és a legény, vagy A gyékénykészítő kalandja. Nekem ez utóbbi tetszett a legjobban: A gyékénykészítő új a városban, és nem ijed meg az ijesztő mendemondáktól, és elindul az útjára. Egy váratlan viharban egy kicsi templomban keres menedéket, ahol egy néma szerzetesnő van. A gyékénykészítő leül, és unalmában elkezdi javítani a szőnyeget, mire a szerzetesnő hangosan felkiált... és ahogy a tűt beleszúrja a gyékénybe, eltűnik minden, és a gyékénykészítő vértócsát talál, valamint egy kicsit odébb egy borztetemet... a város pedig megszabadult a kísértettől. Ha akarjuk, ijesztő mese, ha akarjuk, gyerekmese.
A címadó mese, Az eladott álom egy, a barátságról szóló rendkívül bájos mese: két jóbarát elalszik egy helyütt, az egyikük kinccsel álmodik, majd eladja az álmát a barátjának, aki valóban megtalálja a kincset - ez azonban nem teszi tönkre a barátságukat.
A másik kedvencem A farkas szempillája: a szegény lányt a mostohája elűzi otthonról és naivitása miatt az éhhalál szélére sodródik, amikor egy farkassal találkozik, aki a szempilláját adja neki: azon keresztül meglátja az emberek valódi arcát. Ennek aztán hasznát veszi, mert innentől csak egyvalakit talál, aki nem változik a szempillákon keresztül valamilyen förtelmes állattá, és ebben a fiúban megbízhat – vele alapítanak aztán közösen egy fogadót (és kigyógyul a naivságból, de nem a nagylelkűségből).
Aztán ott van A majmok Buddhája, annak a mesének egy variánsa, amelyben a szegény, de jólelkű ember szerencsésen meggazdagszik, a gazdag és fukar szomszéd meg akarja ismételni, de persze pórul jár. A kincsszerzés ez esetben az, hogy az öregapó mozdulatlanul ül, madárijesztőként, a majmok buddhának nézik és elviszik az otthonukba, ahol az apó aztán elvisz néhányat a majmok szerezte kincsekből, és hazatér. Ez a típus Az alvégi meg a felvégi apóka is.
Olyan klasszikus, régi mes is vannak a kötetben, mint A fehér daru (előbb olvastam Szabó T. Anna Senki madara c. meséjét), amely az állatfeleség egy variációja, akinek kíváncsiság, türelmetlenség, vagy itt a kapzsiság miatt vissza kell változnia (vagy elpusztulnia). Régi mese még Urasima, a halász története, aki a tengerből kap ajándékot a tenger királyától, de túl hamar felnyittatják vele. A macskapalota című történet világával a Ghibli stúdió feldolgozásában is lehet találkozni.
Külön érdekesség A szegénység istene: egy igen szegény embernek megadatik, hogy az új esztendő éjjelén egyet elkapjon az elhaladó lovak közül, amelyekről utólag derül ki, hogy a pénz istenei: a sárga az aranyé, a fehér az ezüstté, a fekete a rézé.
A természetet kedvelőknek jó kis mese lehet Az útelágazáson álló fa, akivel egy kislány megbarátkozik, s akinek megsúgja, hogy bár hajót készítenek majd belőle, csak az ő szavára fog elindulni, így hát jóra fog fordulni a sorsa.
A szélcsengettyű pedig egy minden korosztálynak használható klasszikus, a kis gömböc-motívum (vagyis a sorra eltűnés) egy sokkal kifinomultabb változata. Az öreg szerzetes kölcsönadja a szívet vidámító szélcsengettyűjét a búskomor gyógyszerésznek, ám az elfelejti visszahozni. Elküldi az egyik kis tanítványát, majd a másikat érte, de egyik sem ér vissza. Mikor maga megy utána, azt látja, hogy mind ott vannak a gyógyszerész kertjében, és önfeledten táncolnak-pörögnek a csengettyű hangjára. Én felnőtt-totyogó kombinációban meséltem egy adventi vásáron, mivel jól lehet mutogatni (csengettyű, pörgés, stb), a kicsiknek is lebilincselő tud lenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése