Téli mesék 2 - teák és társai

Aszófőn a Nagyi Kertje Teaházban ezúttal a teákról, kávékról és kereskedőkről szóló meséket válogattam. Mivel a világ mesekincsének csekély hányadának a főszereplői az italok, ezért a klasszikus tündérmesék helyett ezúttal eredetmondák és kereskedő-történetek kaptak helyet.

Elsőként persze A tea legendája, az ősi homályba vesző kínai császár és a felforralt vízbe véletlenül belepottyant tealevelekkel, Borsa Kata Történetek a Borostyán Teázóból című könyvében több bájos variációt találtam különféle teák történetéről.
A kávé eredetének mondája is előkerült, a kecskepásztorral, akit a táncoló kecskéi vezettek "nyomra", és szerepel a történetben egy hirtelen haragú apát is, aki a bogyókat a parázsba vágja, azok azonban mennyei illatot kezdenek árasztani, ráadásul még az éjszakai imákban való részvételt is megkönnyítik...
Egyik kedvenc történetem a Láthatatlan tolvaj című kazak népmesegyűjteményből Baltekej bíró ítélete, ahol három fivér vitáját dönti el a bíró, keleti módon egy (dilemma-)mesével, de az eredeti mesélő mesteri módon még két betéttörténetet szerkesztett össze ebben a mesében (a veszekedő fivérek útban a bíró felé egyszerre Sherlock Holmes-szá vedlenek, valamint kiderül róluk Borsószem hercegkisasszony érzékenysége is.
Régi kedvencem az Ezeregyéjszakából (illetve a Hollókirály c. mesegyűjteményből) Ali Khodzsa és a bölcs kisfiú története, ahol Harún al Rashid kalifa egy kisfiú szerepjátéka nyomán tesz igazságot két perlekedő kereskedő között.
A végére csattanónak még belefért A teamester és a szamuráj története, amelyben a kóbor szamuráj kihívására a teamester életét a belső összeszedettség menti meg...

Nos, ez esetben magamnak is szükségem volt némi belső összpontosításra, ugyanis meglehetősen nagy volt az alapzaj.
Tanulság: a mikrofon nem az ördögtől való, valamint a mesemondáshoz bizony elkülönített tér szükséges.