Városnézős mesék

Idegenvezető barátnőmmel kitaláltuk, hogy a TourInform szezonnyitó alkalmán egy különleges sétát csinálunk a veszprémi várban: ő idegenvezet, én pedig mesékkel tarkítom a sétát. A célcsoport a családok voltak, és bár a kisvonatra várakozó elsöprő többség majdnem meggyőzött, hogy senki sem fog érdeklődni, de azért vagy tíz család összegyűlt. Megálltunk a Zsuzsi szobornál, a Fecskendőháznál, a Várkapunál egy-egy helyi csemegére, míg végül a tűztoronynál elérkezett az én időm: 

Melyik mese az igaz? - tettük föl a kérdést lelkes hallgatóságunknak. A prózai változat, mely szerint ez egy tűzfigyelő őr tornya volt a szeles városban, vagy a mese a szárnyas királyfiról (Benedek Elek), aki inasa által fabrikált szárnyakkal szökteti meg toronyba zárt szerelmét? 

A következő mese a volt - és hírhedett - börtön előtt volt, ahol az öt babgombóc japán meséjét meséltem el (In: Bűbájosok versengése), ahol két csipkelődő kisöreg és egy tolvaj forog egy szem gombóc körül. A gyerekek

is gyorsan farkasszemet néztek a kellő helyen, persze a meseszereplők egész napos kitartását nem lehetett utánozni, de nagyon lelkesek voltak.

A harmadik mese a Szentháromságtéren volt, a templomok tövében: a bukovinai Fábián Ágostonné Ábelesz-kóbelesze, melyben az ördögtől való menekülés során a fiatalok többek között templommá és pappá változnak... ezt meséltem már a katolikus iskolában is, és az atyának szerencsére nem volt ellene kifogása, hogy a mesei keresztvetés során nem a megszokott szöveg hangzik el...

Ekkorra azonban már elfáradt a kis társaság, így István és Gizella szobrának panorájánál a Szélcsengettyű című kedvenc mesémet mondtam el, szintén Japánból (Az eladott álom). Fantasztikus mese egész kicsiknek, de felnőtteknek is, záró vagy kezdőmeseként, igazi jolly joker. 

Jó tapasztalat volt, sok fantázia van benne. A gyerekek kifejezetten inkább a meséket várták, mint a tényanyagokat, bár az is nagyon gyerekbarát és érdekes volt. 

Következőleg lehet, hogy Mátyás királyt pécézzük ki..