Napos-holdas mesék

Egy bűbájos könyvről van szó: néhány moldvai csángó mese, gyönyörű illusztrációkkal (Kürti Andrea munkája). A Gutenberg Kiadó adta ki 2018-ban, és Faragó József  (Baka András tréfás beszédei, Kriterion, 2008), valamint Kallós Zoltán (Világszárnya, Stúdium, 2003) csángóföldi népmesegyűjteményeiből válogatta őket a szerkesztő, Burus János Botond. Van a végén szómagyarázat - kell is!  Ennyit az adatokról.  Maguk a mesék többnyire ismert mesetípusok, de találtam egészen meglepőt is.  A vak király három fia útnak indul, hogy visszahozza az édesapjuk szeme világát. A harmadik fiú az apja lovának segítségével sorozatos feladatokba csöppen: a másik király a madarat akarja, amelynek a tollát fölszedte, majd a a madár, mely királylánnyá változott, kancákat rendel a Fehér-tengerből. A fiúnak persze magának is helyén kell legyen az esze és a szíve, például az kanca megpróbálja ledobni, de mikor nem sikerül, megjuhászodik. Aztán a tejében a fiú megfürödve gyönyörűvé vál...

Egy remek kezdeményezésben volt lehetőségem részt venni: a Hakawati projekt több nemzetközi intézmény gyűjtött meséket szíriai menekültektől 2014-ben, akik Európában telepedtek le. Több legyet is ütöttek egy csapásra: egy európaiak számára kevéssé ismert kultúrából gyűjtöttek történeteket, hogy mi is megismerhessük őket, de egyúttal maguknak a menekülteknek és az ő leszármazottaiknak is hasznára válhat, hogy ezek a történetek nem vesznek el, hiszen a háborúban az emberéletekkel együtt szellemi kulturális kincsek is elvesznek.  Szilvi, a Kétfülű blog szerzője  volt az összefogója a magyar kiadványnak, és mondhatom, nagy munkát végzett, ugyanis nemcsak az angolról magyarra való fordítást kellett koordinálni, hanem a kétféle arabbal való egyeztetést is.  Meg hogy az ismeretlen kifejezéseket megmagyarázzuk.  Meg hogy a versek az arab költészethez közelebbi formában legyenek. Meg hogy egységes, és a magyar olvasók számára élvezhető és érthető legyen. (Részben itt...