Időtlen mesék - történetek szíriai menekültektől
Egy remek kezdeményezésben volt lehetőségem részt venni: a Hakawati projekt több nemzetközi intézmény gyűjtött meséket szíriai menekültektől 2014-ben, akik Európában telepedtek le. Több legyet is ütöttek egy csapásra: egy európaiak számára kevéssé ismert kultúrából gyűjtöttek történeteket, hogy mi is megismerhessük őket, de egyúttal maguknak a menekülteknek és az ő leszármazottaiknak is hasznára válhat, hogy ezek a történetek nem vesznek el, hiszen a háborúban az emberéletekkel együtt szellemi kulturális kincsek is elvesznek.
Szilvi, a Kétfülű blog szerzője volt az összefogója a magyar kiadványnak, és mondhatom, nagy munkát végzett, ugyanis nemcsak az angolról magyarra való fordítást kellett koordinálni, hanem a kétféle arabbal való egyeztetést is.
Meg hogy az ismeretlen kifejezéseket megmagyarázzuk.
Meg hogy a versek az arab költészethez közelebbi formában legyenek.
Meg hogy egységes, és a magyar olvasók számára élvezhető és érthető legyen. (Részben itt léptem én a képbe, mint lektor-korrektor.)
Van közte számunkra is ismerős mesetípus, vagy aki a közel-keleti mesékben jártasabb, sok ismerős motívumra és mesére bukkanhat, de akad olyan is, ami egészen meglepő fordulattal kezdődik avagy végződik.
Egyik kedvencem a bölcs bíró esetére az első mese, Iben Kanawat és Iben Atil, ahol a bíró egyszerű-nagyszerű ügyészi szócsavarral csalja tőrbe a vádlót és deríti ki az igazságot a kölcsönadott pénzről, vagy a másik, amikor kis öregek fogadott fia egy lófej, ő kéri meg a király lányának a kezét... meg a klasszikus: a különös jótanácsok, melyek első hallásra fabatkát sem érnek, később azonban életmentőnek bizonyulnak.
Vannak vicces történetek, félelmetes, romantikus vagy szomorú történetek. Mindenképpen érdemes bele-beleolvasni, mert a másik kultúrának a meséken keresztül való megismerésével csak gazdagodhatunk. És a másik nagy dolog: az ember még extrém körülmények között is megőrzi a történeteket, amelyek éltetik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése