Storyflix - és A halhatatlanságra vágyó királyfi

-

 Egy remek nemzetközi mesemondó kezdeményezés készült nemrég: Storyflix. Vagyis egy csatorna, ahol élőszavas meséket mesélnek mesélők. 

Több körben van a mesék "kibocsátása": az első körben (Old roots - New roots) hét mesét mesélnek hét nyelven - vagyis össze lehet szorozni, hogy mennyi mese van csak így az elejére. 

A második körben (New Beginnings) már én is szerepelek: A halhatatlanságra vágyó királyfi meséjét mesélem el, kattintsatok csak ide bátran. Ebben a körben csak én mesélek magyar nyelven - hiszen minden egyes körnek más a tematikája, felépítése. 

Annak idején a Steampunk MythOffon Gilgames történetének egy részletét meséltem el, ha középiskolában nem is, később annál jobban megragadott a történet: az ember örök vágya a halhatatlanságra. Ez a vágy olyan mélyen gyökerezik bennünk, mint maga az élet, és a világ sok csodálatos dolgot köszönhet neki. Például ezeket a történeteket. 

És bár a magyar verzió az egyetlen, amelynek a végén a főhős végül mégiscsak legyőzi a halált valami módon, én mindegyik változatot (van bőségesen mindenféle kultúrában) érvényesnek tartom. 

Az alaptörténet mindben ugyanaz: valaki elindul megszerezni magának (és az emberiségnek) az örök életet, és majdnem meg is találja, amikor végül valami mégiscsak közbejön - és az ember marad halandó. 

Kivéve ebben a magyar változatban, és igazából nem azért szeretem, mert "jó" a vége (Gilgamest is szeretem, pedig ott a halhatatlanságra esélye sincs, az örök ifjúság füvét meg a kígyó viszi el), hanem talán mert olyan állhatatos a királyfi, és olyan emberi, amikor látni akarja a szüleit, vagy amikor iszkol a halál elől. Annyi mindent bele lehet képzelni! És annyira mese, hogy végül csak eléri, amit akart, még ha a halhatatlanság is az, amit normál esetben azért még a mesék sem engednek meg. De úgy tűnik, volt valaha egy mesemondó, akinek ez mégis belefért (sok változatban gyűjtötték föl ezt a történetet a 19. században, Kriza  Jánossal kezdve). 

És ez nem az, hogy 'semmi sem szent'. Ellenkezőleg: minden az. És az emberi élet szakralitásába belefér egy ilyen történet: hogy a királyfi mégiscsak eléri a halhatatlanságot. És hogy nincs lehetetlen, akármennyire is lehetetlennek hangzik valami. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mesterségek a mesékben

-
Kép
Ha mesterségekre gondolunk, akkor talán valamennyiünknek tipikus kézműves foglalkozások jutnak az eszébe. Ha még ismerősek a régi mesterségek, akkor a fával, vassal, természetes anyagokkal dolgozó mesterek: kovácsok, asztalosok, kádárok, kosárfonók, vagy esetleg fazekasok. De ha ezekre a mesterségekre gondolunk, akkor nagyrészt férfiak jutnak az ember eszébe - jelentkezzen, akinek nem.  Nem tudom, miért foglalkoztatnak annyira a nőkhöz kapcsolódó foglalkozások, de a hagyományos történetekben nemcsak a férfi mesterségek vannak olykor jelen, hanem a nőkhöz kapcsolódó mesterségek is. Tény, hogy a nők alapvetően máshogy vannak jelen az anyagi világban, és a tradicionális kultúrákban más is volt a dolguk, de ez nem von le abból semmit, hogy izgalmas kísérlet végiggondolni ezeket a nemekhez kötődő vagy nem kötődő kézműves mesterségeket.  A hagyományos női mesterségek természetesen  a főzés,  a mosás,  a szövés és a fonás,  otthonteremtés,  gyógyítás  és gyermeknevelés.  És persze a "var
További információk

Találj ki mesét a gyermekednek!

-
  Esti mese-improvizáció- sorozat: Nyulacska a holdban Újabban eleresztem magam az esti mesék kapcsán. Tudom, hogy nem mindenki gondolja magáról, hogy képes arra, amit a következőkben leírok, de nekem meggyőződésem, hogy bárki képes erre. A következőről van szó: Elkezdtem az egyik este egy mesét a nyulacskáról, aki a holdba vágyik. Ez még egy régi kedves mesém szüzséjére épült, ahol a róka és a borz vágyik a holdba, végül a borz kitalálja, hogy ő inkább maradna a földön.  Ebben a mesében azonban a nyulacska a sas segítségével eljut a holdra, és nagyon tetszik neki ott. Leírtam a hatévesnek részletesen a holdat, ami az én fejemben van: nagyon hasonlít a földre, mert itt is van egy csomó állat és növény, de minden ezüstös-kedves esti fényben fürdik.  Ezután minden este hozzátettem valamit: egyik este a föld (hold)alatti óriás gilisztákkal kötött barátságot a nyulacska, másik este a holderdőben leste meg a táncoló sünöket, vagy az óriás kőrisfán lévő mókussal kötött barátságot (elnézést,
További információk

Az ördög meg a lány

-
  Találtam egy mesét, ami nagyon megérintett, és azóta is dolgozik bennem.  Itt olvashatjátok egy változatát, kattintsatok ide.        Így hát belemélyedtem egy kicsit, és ahogy dolgozom ki magamban, egyre több rétege tárul fel.      Először is, a lány, aki a falu legszebb lánya, nagyon magányos, és piszkosul szeretne már udvarlót, piros pántlikát köt a hajába (metaforikus értelemben nyilván a szerelemre, szexualitásra (és elkötelezettségre?) érett lányt jelenti), majd meggondolatlanul kiejti a száján: Jönne bár az ördög, ő is jó lenne. Nos, az ördög megjelenik. Ekkora hatalma van a szavaknak. A legény, aki belép a fonó ajtaján, jóképű, lehengerlő, egész este csak vele beszélget, nyilvánvalóan szikrázik köztük a levegő. A mese nem említi, mennyi ideig tart ez az állapot, illetve ez a változat konkrétan aznap estét ír, de nyilvánvaló, hogy nem tarthat nagyon sokáig, legfeljebb hetekig vagy néhány hónapig az udvarlás, amikor hirtelen - kilóg a lóláb.      És a lány ráébred arra, hogy nag
További információk