A Selyemrét
Jakabnak nagyon tetszett ez a Magyar Népmese-feldolgozás. Én eredetileg nem különösebben szerettem ezt a népmesét, de most így vele nézve új értelmet nyert. Egy fiatal fiú, aki a szomorú, öreg apja barátjának megy el segíteni? Hol van ilyen? Ekkor jutott eszembe az intraperszonális olvasat, vagyis hogy nézhetjük úgy is a történetet, hogy egyetlen emberen belül játszódik le valami, és minden egyes szereplő „én” vagyok. Adott egy idős, szomorú király (vagy az egyik szeme sír, a másik nevet, próbára teszi a fiait, hogy ki meri megkérdezni miért, variánstól függ). Vagyis valaki a jelenben életerejét vesztette. Valami nem stimmel. Kire van szükség? Egy fiatalemberre (a királyfira), fiatal energiára, ÉS azokra a dolgokra, amelyek az öreg királyéi voltak fiatalkorában: kard (már rozsdás, ellenben magától működik), illetve egy girhes csikó, akit parázzsal kell etetni (és ennek érdekében áldozatokat is kell hozni, egy öl fa ma is tenger pénzbe kerül. Hát még elégetni! Meg odavinni a csi