Napos-holdas mesék

Ha mesterségekre gondolunk, akkor talán valamennyiünknek tipikus kézműves foglalkozások jutnak az eszébe. Ha még ismerősek a régi mesterségek, akkor a fával, vassal, természetes anyagokkal dolgozó mesterek: kovácsok, asztalosok, kádárok, kosárfonók, vagy esetleg fazekasok. De ha ezekre a mesterségekre gondolunk, akkor nagyrészt férfiak jutnak az ember eszébe - jelentkezzen, akinek nem.  Nem tudom, miért foglalkoztatnak annyira a nőkhöz kapcsolódó foglalkozások, de a hagyományos történetekben nemcsak a férfi mesterségek vannak olykor jelen, hanem a nőkhöz kapcsolódó mesterségek is. Tény, hogy a nők alapvetően máshogy vannak jelen az anyagi világban, és a tradicionális kultúrákban más is volt a dolguk, de ez nem von le abból semmit, hogy izgalmas kísérlet végiggondolni ezeket a nemekhez kötődő vagy nem kötődő kézműves mesterségeket.  A hagyományos női mesterségek természetesen  a főzés,  a mosás,  a szövés és a fonás,  otthonteremtés,  gyógyítás  és...

Van itt Veszprémben egy szakrális női kör. Vannak nekik sámándobjaik. Egyszer már kipróbáltam , hogy milyen dobbal mesélni, és arra jutottam, hogy bizonyos mesékhez igen-igen hatásos. Mert a dob gyakorlatilag minden sejtünket megrezgeti. Nos, Judittal, a dobkör vezetőjével úgy határoztunk, hogy kipróbáljuk, milyenek a dobok és a mesék együtt. Ugyanazt a három történetet hoztam – ha a női mesékhez közelítünk, ezek hamar előkerülhetnek: A Csontváz asszony inuit történetét, Világszép Vasziliszát, az orosz varázsmesét, és Szávitrit, aki személyes kedvencem a Mahábháratából. Vasziliszát nem dobbal kísértem, de a másik kettőt igen. És volt a dob evezőcsapás, szívdobbanás, recsegés-ropogás, léptek, és éppenséggel varázs-dobolás is. Ezúttal a zimankós november elől egy szobában voltunk, gyertyák égtek, a tábortüzet jelképezve, s a dobolás és a mesék egymást keretezték. Kilencen voltunk, hét nő és két férfi. Másfél órán keresztül csak dob volt, ének, és mese. A dobolás és a hozzá tartozó éne...

Helybe jött egy ismerős cserkészvezető a roverjaival. Nosztalgikus hangulatba kerültem, ugyanis a saját régi iskolám óriási, ezer férőhelyes tornatermében voltunk, mintegy huszan. Ebéd után, kissé elpilledve. A téma alapvetően a felnőtté válás és a közösség volt, ehhez képest persze elég sok mese előkerült, mert elhangzott az az óvatlan mondat a szervező lányka részéről, hogy lehet provokatív is a téma. Ennek megfelelően a legénnyé vált lány meséjének egyik számomra kedves verziójával kezdtem, Egy apának kilencedik lánya, drávamenti népmese Hideg András mesemondótól. Nagyon jó a stílusa, és nagyon mókás tud lenni, később pedig alkalmunk nyílt kicsit beszélgetni a nemi identitásokról is, vagy legalábbis óvatosan érintettük a témát. Azon meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem én találtam ki, hanem ez egy létező mesetípus - és jelenség.  Utána következett Gawain lovag és Lady Ragnell története. Itt már tudtak egy kicsit hozzászólni, mert felébredtek a kajakómából: mire is vágyik e...

Egy táborba hívtak meg, hogy egy olyan estén, amikor csak a lányok lesznek jelen, meséljek nekik a felnőtté válásról. Nagyon sokat gondolkodtam a témán, és nagyon jó dolgokat szedtem össze, és a legmókásabb az volt, hogy amikor elmondtam mindazt, amit összeszedtem, a mesék bevezetéseként, olyan volt, mintha csak egy katedráról mesélnék – a szó elszáll. De a történetek, amiket meséltem, egész biztos, hogy megmaradnak valamilyen szinten.  Sötétben ültünk egy hatalmas réten az erdő közepén, fáklyafénynél, hetven nagykamasz lány, meg egy sámándob, amit erre az alkalomra kértem kölcsön (és ami zseniális mesei aláfestésnek bizonyult).  A Csontváz asszonyt meséltem el először, amit Clarissa Pincola Estés könyvében olvastam először - és remekül illik hozzá a sámándob: lehet vele futást, meglepetést, varázslást aláfesteni. És persze el is felejtettem, hogy a kamasz lányok mindenen nevetnek, kifejezetten vicces történet lett, pedig eredetileg esti gyerekmesének például pont nem al...

Mesélés Volt júniusban Szegeden egy plébániai családi nap , ahol meséltem, és azért nem büszkélkedtem vele, mert sajnos a káosz erősebb volt nálam: fesztiválhangulat, jövő-menő emberek és gyerekek, éppen felfújódó légvár, nemigen működő mikrofon. Úgy éreztem magam, mint kezdő tanár koromban egy halom rakoncátlan kiskamasz előtt... Viszont aki ott volt, az élvezte, és figyelmesen hallgatta a meséket.  A kedvencem az volt, mikor az egyik fiú, kérdésemre, hogy mivel próbálják még a Koka teknős t feltörni, a lézerkardot javasolta. Hosszú tündérmesére viszont nem volt reális lehetőség, így észrevétlenül lecsaptam A férfivá változó lány meséjét egy kicsit rövidebbre. Viszont kipróbáltam a hosszú útra induló uralkodó meséjét keretként, ahol mesét mesélnek neki, így rövidítve meg az út (látszólagos) hosszát, benne a Liu testvérek kel, gyerekkorom kedvenc túlélő-testvércsapatával. Volt még ezen kívül az eloszthatatlan Öt babgombóc , farkasszemnézéssel, valamint a Szélcsengettyű ...

1. A cserkész csapatparancsnokunk megkért, hogy a nyári tábor viking keretmeséjéhez meséljek a gyerekeknek északi mítoszokat a pénteki foglalkozásokon. Eredetileg ketté lett volna szedve kicsikre és nagyokra a téma, de úgy alakult, hogy együtt is voltak, és csúszott is a kezdés, úgyhogy ma meséltem egy adagot, jövő pénteken pedig a következőt. Jobb lett volna előre, ha tudom ezt, mert még kerekebb lett volna, de így is nagy élmény volt, és az is, hogy hamar rátaláltam a mesemondó hangomra. Nagyjából fél órát bírták, azt viszont feszült figyelemmel, mind a huszonöt-harminc, nyolc és tizenöt és közötti gyerek, csak a végére fáradtak el. A titka azt hiszem, a sztori volt. Az elején persze muszáj volt dióhéjban felvázolni a skandináv pantheont és a világképet, de ezt rövidre fogtam, és hamar belecsaptunk a lecsóba. A már jól bejáratott Thor az óriások földjén volt az első történet, ami aztán, mint a végén kiderült, erősen megragadta a fiúk képzeletét - főleg az irgalmatlan méretű keszt...

Idegenvezető barátnőmmel kitaláltuk, hogy a TourInform szezonnyitó alkalmán egy különleges sétát csinálunk a veszprémi várban: ő idegenvezet, én pedig mesékkel tarkítom a sétát. A célcsoport a családok voltak, és bár a kisvonatra várakozó elsöprő többség majdnem meggyőzött, hogy senki sem fog érdeklődni, de azért vagy tíz család összegyűlt. Megálltunk a Zsuzsi szobornál, a Fecskendőháznál, a Várkapunál egy-egy helyi csemegére, míg végül a tűztoronynál elérkezett az én időm:  Melyik mese az igaz? - tettük föl a kérdést lelkes hallgatóságunknak. A prózai változat, mely szerint ez egy tűzfigyelő őr tornya volt a szeles városban, vagy a mese a szárnyas királyfi ról (Benedek Elek), aki inasa által fabrikált szárnyakkal szökteti meg toronyba zárt szerelmét?  A következő mese a volt - és hírhedett - börtön előtt volt, ahol az öt babgombóc japán meséjét meséltem el (In: Bűbájosok versengése), ahol két csipkelődő kisöreg és egy tolvaj forog egy szem gombóc körül. A gyerekek is...

Ma ovisoknak meséltem, a megyei könyvtárba jött délelőtt egy vegyes csoport, meglepődtem, mert valamiért nem számítottam három évesekre, de tüneményesek voltak.  A Koka teknőssel kezdtem, amit Margaret Read MacDonald The storytellers' start-up book-jában  találtam, és nagyon megragadott: a kis teknős elhiteti az őt megfogó emberekkel, hogy se késsel, se baltával, se egyébbel nem lehet megölni, mikor azonban a vizet említik, megijedést tettet... elég interaktív mese, közös tapsolással (a mondókázásba nem szálltak be), meg voltak javaslataik a gyilkos szerszámra is (villa, puska).  Azután végre alkalmam volt elmesélni az egyik legkedvesebb gyerekkori mesémet a Liu testvérekről , ami a Kisgyermekek Nagy Mesekönyvének ronggyá olvasott példányában van meg, a gonosz kormányzó nem tudja megöletni a fiúkat, mert mindegyik halálnemhez a megfelelő varázslatos képességű testvérre cserélik ki magukat: a lefejezéshez a vastestű, a szikláról ledobáshoz a teleszkóp-lábú stb. Valam...

Aszófőn a Nagyi Kertje Teaházban ezúttal a teákról, kávékról és kereskedőkről szóló meséket válogattam. Mivel a világ mesekincsének csekély hányadának a főszereplői az italok, ezért a klasszikus tündérmesék helyett ezúttal eredetmondák és kereskedő-történetek kaptak helyet. Elsőként persze A tea legendája , az ősi homályba vesző kínai császár és a felforralt vízbe véletlenül belepottyant tealevelekkel, Borsa Kata Történetek a Borostyán Teázóból című könyvében több bájos variációt találtam különféle teák történetéről. A kávé eredetének mondája is előkerült, a kecskepásztorral, akit a táncoló kecskéi vezettek "nyomra", és szerepel a történetben egy hirtelen haragú apát is, aki a bogyókat a parázsba vágja, azok azonban mennyei illatot kezdenek árasztani, ráadásul még az éjszakai imákban való részvételt is megkönnyítik... Egyik kedvenc történetem a Láthatatlan tolvaj című kazak népmesegyűjteményből Baltekej bíró ítélete , ahol három fivér vitáját dönti el a bíró, keleti módo...

A hétvégén Csákváron voltunk, a helyi plébániai közösség farsangi bálján. Nagyon családias hangulatú, batyus buli volt, profin megszervezve: volt egy profi népi zenekar, táncház a kicsiknek, fánkevő verseny, táncház a nagyoknak, és persze: mesélés, olyan kihangosítással, amellyel tudtam használni a kezeimet is. A kicsik táncháza után volt egy negyed órás mese a gyerekeknek, összegyűltek és letelepedtek a tánctéren, én meg eléjük ültem, és elmeséltem, hogyan szerezte meg Ananszi a meséket az égből. A legkisebbek révén áhítatos csend kevésbé, élet viszont annál inkább volt, viszont hatalmas köszönet kicsiknek és nagyoknak a figyelemért és az aktív részvételért. Ebben a mesében persze lehetett tippelni (honnan jönnek a mesék? Meseországból, természetesen), zümmögni a méhek befogásánál, sziszegni a kígyó átejtésénél, és kalimpálni, ha valakinek úgy tetszett, amikor Ananszi, a pók az ég és föld között mászkált, egy lábával mindig cipelve a hóna alatt valamit. Azután egy széki és egy sza...

Egy mesemondó est-sorozatot csinálok idén télen az aszófői Nagyi Kertje Teaházban . Ma volt az első alkalom, adventi-téli mesékkel, a téma a Várakozás a Fényre volt.  Alapvetően felnőtt mesékkel készültem. Voltak gyermekek is, de nagyjából a klasszikus mesehallgatási korhatár alatt, úgyhogy úgy döntöttem, végigviszem a tervezett műsort, és persze jól bele is jöttem – itt jegyzem meg magamnak tanulságként, hogy alaposan meg kell beszélni az igényeket előre, mert más van az én fejemben, más a szervezőében. Persze, a mese hallgatásának (a mesenézéssel szemben) nagy előnye, hogy nem állnak meg a növésben a gyerekek egy-egy erősebb mese hallatán se, mert annyit képzelnek el belőle, amennyi nekik belefér... remélem, nem riasztottam el túl sok családot. A dovrei macska   egy észak-európai népmese, vicces, karácsonyi: a trollok karácsony este cicának nézik a jegesmedvét - öreg hiba. A félelmetes fogadó (Isaac Bashevis Singer azonos című kötetéből) egy bájos jiddis mese, ...

Ma egy adventi vásáron mondtam mesét. Zárt térben voltunk, a közönség átlagéletkora pedig harminc évvel több volt, mint amit belőttem: gyerekek helyett árusok, és totyogó apróságok szülei. Így hát gyors fejszámolással elővettem az egyik legújabb kedvenc mesémet, a Szélcsengettyűt , ami az Eladott álom c. japán mesegyűjtemény utolsó darabja, tüneményes és bájos kis mese, minden korosztálynak, kezdésnek, zárásnak, bármikor, bárhogyan. A tengerparti idős mester kölcsönadja valakinek a szélcsengettyűjét, hogy megvidámítsa, azonban nem kapja vissza időben, ezért utána küldi a kis tanítványait, akiket azonban kisgömböcként benyel a jelenet: a csengettyű szavára a kertben egyre csak táncolnak, pörögnek és forognak, míg végül maga a mester is ott forog boldogan, a többiekkel együtt. Két totyogó kislányka szájtátva bámulta, hogy mit harangozok és kapálózom, akkor aztán rájöttem, hogy nem véletlenül vettem fel pörgős szoknyát, nosza, pörögtem nekik, és ez nagyon-nagyon tetszett nekik. Ami azt ...