Napos-holdas mesék

Helybe jött egy ismerős cserkészvezető a roverjaival. Nosztalgikus hangulatba kerültem, ugyanis a saját régi iskolám óriási, ezer férőhelyes tornatermében voltunk, mintegy huszan. Ebéd után, kissé elpilledve. A téma alapvetően a felnőtté válás és a közösség volt, ehhez képest persze elég sok mese előkerült, mert elhangzott az az óvatlan mondat a szervező lányka részéről, hogy lehet provokatív is a téma. Ennek megfelelően a legénnyé vált lány meséjének egyik számomra kedves verziójával kezdtem, Egy apának kilencedik lánya, drávamenti népmese Hideg András mesemondótól. Nagyon jó a stílusa, és nagyon mókás tud lenni, később pedig alkalmunk nyílt kicsit beszélgetni a nemi identitásokról is, vagy legalábbis óvatosan érintettük a témát. Azon meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem én találtam ki, hanem ez egy létező mesetípus - és jelenség.  Utána következett Gawain lovag és Lady Ragnell története. Itt már tudtak egy kicsit hozzászólni, mert felébredtek a kajakómából: mire is vágyik e...

Eljött az idő, amikor már igazi meséket tudok mesélni Jakabnak. Rövid mesék, elalvás előtt, akár kettőt-hármat-négyet is kikönyörög. Fejből mesélek, összesimulunk, és természetesen bele-beleszól, hogy mi történjen, és ki legyen még benne. Néhány hónapja kezdődött el, amikor elmeséltem a napunkat, felkeltünk, ezt meg azt csináltunk - az ő nyelvén, egyszerűen, egészen odáig, hogy lefeküdtünk. Ezt a mai napig is csináljuk, főleg akkor, ha valami intenzív, eseményekkel teli napunk volt. Ezt aztán átalakítottam arra, hogy a nyuszi/cica/aktuális kedvenc állatka meg az anyukája csinálja ezt meg azt. Mindenesetre, egyelőre csak pár percesek a mesék, két-három, legfeljebb öt perc egy mese, de az a gyanúm, akármeddig el tudná hallgatni... A legkedvesebb, visszatérő szereplők: a nyuszi, a cica, a motor, a vidra (van egy horgolt vidrája), és természetesen a kedvenc ételei, amikkel sokat foglalkozik, mert korlátozva van: a cukor, a csoki, a rágó (gyúrkorászni), és az alga (tablettában). Egy id...

Mesélés Volt júniusban Szegeden egy plébániai családi nap , ahol meséltem, és azért nem büszkélkedtem vele, mert sajnos a káosz erősebb volt nálam: fesztiválhangulat, jövő-menő emberek és gyerekek, éppen felfújódó légvár, nemigen működő mikrofon. Úgy éreztem magam, mint kezdő tanár koromban egy halom rakoncátlan kiskamasz előtt... Viszont aki ott volt, az élvezte, és figyelmesen hallgatta a meséket.  A kedvencem az volt, mikor az egyik fiú, kérdésemre, hogy mivel próbálják még a Koka teknős t feltörni, a lézerkardot javasolta. Hosszú tündérmesére viszont nem volt reális lehetőség, így észrevétlenül lecsaptam A férfivá változó lány meséjét egy kicsit rövidebbre. Viszont kipróbáltam a hosszú útra induló uralkodó meséjét keretként, ahol mesét mesélnek neki, így rövidítve meg az út (látszólagos) hosszát, benne a Liu testvérek kel, gyerekkorom kedvenc túlélő-testvércsapatával. Volt még ezen kívül az eloszthatatlan Öt babgombóc , farkasszemnézéssel, valamint a Szélcsengettyű ...