Napos-holdas mesék

Jakab most múlt négy éves, és már nagyjából fél éve belelendültünk a mesékbe.  Életkorának megfelelően elsősorban a láncmeséket szereti, azoknak pedig egészen sokféle változata van.  Életkori sajátosság még, de hát ez minden gyerekre igaz, hogy egy mesét sokszor hallgat, és inkább meghallgatja minden este ugyanazt, vagy egymás után ugyanazt a mesét, mint hogy újat kérjen. És ez így van jól.  Mesemondóként sokat mesélek neki fejből, a klasszikus gyerekeknek való magyar népmeséket:  A kiskakas gyémánt félkrajcárjá t, a nyulacska harangocskájá t, és ide tartozik még, amikor kér valamiről mesét, én meg kitalálok valamit. Erről majd még fogok bővebben is írni, most csak annyit, hogy a hallgatóság mindig nagyon kreatívvá tesz, és már egy eredetmítoszt is írtam az ilyen kitalációk nyomán.  Van egy remek gyűjtemény, Bajzáth Mária készített egy sorozatot (mert sajnos az Icinke Picinke nincs meg), aminek az első kötete 0-4 éveseknek (és főleg három-négy év...

Ma ovisoknak meséltem, a megyei könyvtárba jött délelőtt egy vegyes csoport, meglepődtem, mert valamiért nem számítottam három évesekre, de tüneményesek voltak.  A Koka teknőssel kezdtem, amit Margaret Read MacDonald The storytellers' start-up book-jában  találtam, és nagyon megragadott: a kis teknős elhiteti az őt megfogó emberekkel, hogy se késsel, se baltával, se egyébbel nem lehet megölni, mikor azonban a vizet említik, megijedést tettet... elég interaktív mese, közös tapsolással (a mondókázásba nem szálltak be), meg voltak javaslataik a gyilkos szerszámra is (villa, puska).  Azután végre alkalmam volt elmesélni az egyik legkedvesebb gyerekkori mesémet a Liu testvérekről , ami a Kisgyermekek Nagy Mesekönyvének ronggyá olvasott példányában van meg, a gonosz kormányzó nem tudja megöletni a fiúkat, mert mindegyik halálnemhez a megfelelő varázslatos képességű testvérre cserélik ki magukat: a lefejezéshez a vastestű, a szikláról ledobáshoz a teleszkóp-lábú stb. Valam...