Mesterségek a mesékben

Ha mesterségekre gondolunk, akkor talán valamennyiünknek tipikus kézműves foglalkozások jutnak az eszébe. Ha még ismerősek a régi mesterségek, akkor a fával, vassal, természetes anyagokkal dolgozó mesterek: kovácsok, asztalosok, kádárok, kosárfonók, vagy esetleg fazekasok. De ha ezekre a mesterségekre gondolunk, akkor nagyrészt férfiak jutnak az ember eszébe - jelentkezzen, akinek nem. 

Nem tudom, miért foglalkoztatnak annyira a nőkhöz kapcsolódó foglalkozások, de a hagyományos történetekben nemcsak a férfi mesterségek vannak olykor jelen, hanem a nőkhöz kapcsolódó mesterségek is. Tény, hogy a nők alapvetően máshogy vannak jelen az anyagi világban, és a tradicionális kultúrákban más is volt a dolguk, de ez nem von le abból semmit, hogy izgalmas kísérlet végiggondolni ezeket a nemekhez kötődő vagy nem kötődő kézműves mesterségeket. 

A hagyományos női mesterségek természetesen 

a főzés, 

a mosás, 

a szövés és a fonás, 

otthonteremtés, 

gyógyítás 

és gyermeknevelés. 

És persze a "varázsolás", értsünk ez alatt elég sokféle dolgot egyszerre.  

Nem mondom, hogy nincs több, de azért alapvetően ezek vannak, és ha szimbolikusan nézzük, nagyon szép üzenete van annak, hogy tisztára varázsolunk egy elhasználódott anyagot, hogy alapanyagokból tápláló ételeket kotyvasztunk, vagy a mitikus párkák/nornák/sorsszövő asszonyok módjára fonjuk-szőjük az élethez szükséges öltözetet. 

Ezzel szemben a férfiak inkább eszközöket gyártanak: szerszámot, fegyvert, kereket, valamit, ami csinál valamit, ami megint csak csinál valamit - mondjuk hordót, amely a bort érleli, kereket, amely a szekeret viszi, baltát, ami a fát hasítja. 

De mi van azokkal a mesékkel, ahol nem hagyományosan vannak jelen a mesterségek? 

Ahol a férfi fog szőni, vagy a nő megy el harcolni? 

Ahol a nő a feltaláló, vagy ő az, aki nem követi az anyja hagyományát?  

Esetleg a hagyományos női sütéssel-főzéssel és némi józan ésszel többet tesz, mint amit a férfi abban a helyzetben tenni tudna. 

És mi van akkor, ha egy lány nem háztartást akar vezetni és gyereket szülni, hanem mondjuk táncolni szeretne? 

Hol vannak a művészek, és egyáltalán, mi a különbség a mester és a művész között? 

Szerintem most is aktuális sok kérdés. És nem azért, mintha nem lenne jó dolog ezeket a klasszikus dolgokat csinálni. Hanem azért, mert jó, ha újra és újra tudatosítjuk: sokfélék vagyunk, sokféle vágyakkal, és azért, mert az agyunk az egyszerűség kedvéért kategorizál, még nem szükséges, hogy valóban azt tegyük a saját életünkkel kapcsolatban. 

Ha táncolni akarsz, táncolj!

Nyilván nagyon sokat lehetne ezekről beszélgetni, mert oly sok felé vezethet ez a téma. Lesz rá alkalom, nem is olyan sokára. 

Zalka Csenge Virág mesemondó társam nagy inspiráció tud lenni ezeknek a meséknek a megtalálásában, hiszen a köteteiben sorra ezeket a témákat boncolgatja, így egyelőre elsősorban az ő válogatásaira támaszkodom. 

De eljön az idő, amikor hozom a saját meséimet is: saját kutatást, és saját mesét. Szeretnétek?