Napos-holdas mesék

1. A cserkész csapatparancsnokunk megkért, hogy a nyári tábor viking keretmeséjéhez meséljek a gyerekeknek északi mítoszokat a pénteki foglalkozásokon. Eredetileg ketté lett volna szedve kicsikre és nagyokra a téma, de úgy alakult, hogy együtt is voltak, és csúszott is a kezdés, úgyhogy ma meséltem egy adagot, jövő pénteken pedig a következőt. Jobb lett volna előre, ha tudom ezt, mert még kerekebb lett volna, de így is nagy élmény volt, és az is, hogy hamar rátaláltam a mesemondó hangomra. Nagyjából fél órát bírták, azt viszont feszült figyelemmel, mind a huszonöt-harminc, nyolc és tizenöt és közötti gyerek, csak a végére fáradtak el. A titka azt hiszem, a sztori volt. Az elején persze muszáj volt dióhéjban felvázolni a skandináv pantheont és a világképet, de ezt rövidre fogtam, és hamar belecsaptunk a lecsóba. A már jól bejáratott Thor az óriások földjén volt az első történet, ami aztán, mint a végén kiderült, erősen megragadta a fiúk képzeletét - főleg az irgalmatlan méretű keszt...

Idegenvezető barátnőmmel kitaláltuk, hogy a TourInform szezonnyitó alkalmán egy különleges sétát csinálunk a veszprémi várban: ő idegenvezet, én pedig mesékkel tarkítom a sétát. A célcsoport a családok voltak, és bár a kisvonatra várakozó elsöprő többség majdnem meggyőzött, hogy senki sem fog érdeklődni, de azért vagy tíz család összegyűlt. Megálltunk a Zsuzsi szobornál, a Fecskendőháznál, a Várkapunál egy-egy helyi csemegére, míg végül a tűztoronynál elérkezett az én időm:  Melyik mese az igaz? - tettük föl a kérdést lelkes hallgatóságunknak. A prózai változat, mely szerint ez egy tűzfigyelő őr tornya volt a szeles városban, vagy a mese a szárnyas királyfi ról (Benedek Elek), aki inasa által fabrikált szárnyakkal szökteti meg toronyba zárt szerelmét?  A következő mese a volt - és hírhedett - börtön előtt volt, ahol az öt babgombóc japán meséjét meséltem el (In: Bűbájosok versengése), ahol két csipkelődő kisöreg és egy tolvaj forog egy szem gombóc körül. A gyerekek is...

Ma ovisoknak meséltem, a megyei könyvtárba jött délelőtt egy vegyes csoport, meglepődtem, mert valamiért nem számítottam három évesekre, de tüneményesek voltak.  A Koka teknőssel kezdtem, amit Margaret Read MacDonald The storytellers' start-up book-jában  találtam, és nagyon megragadott: a kis teknős elhiteti az őt megfogó emberekkel, hogy se késsel, se baltával, se egyébbel nem lehet megölni, mikor azonban a vizet említik, megijedést tettet... elég interaktív mese, közös tapsolással (a mondókázásba nem szálltak be), meg voltak javaslataik a gyilkos szerszámra is (villa, puska).  Azután végre alkalmam volt elmesélni az egyik legkedvesebb gyerekkori mesémet a Liu testvérekről , ami a Kisgyermekek Nagy Mesekönyvének ronggyá olvasott példányában van meg, a gonosz kormányzó nem tudja megöletni a fiúkat, mert mindegyik halálnemhez a megfelelő varázslatos képességű testvérre cserélik ki magukat: a lefejezéshez a vastestű, a szikláról ledobáshoz a teleszkóp-lábú stb. Valam...

A kőoroszlán gazdag gyűjtemény tibeti mesékből, Móra és Kárpáti Kiadó, Budapest-Uzsgorod, 1984. Számomra ismeretlen légkörű mesék voltak, annak ellenére, hogy sok ismert mesetípus található meg benne. A kötet elején a nagyívű tündérmesék, a végén a tréfás állatmesék, eredetmesék találhatók. A trickster legtöbbször a nyúl, esetleg a béka, a róka, a varjú és a macska itt inkább az átvert buta állatok közé tartoznak (vonhatunk párhuzamot a védtelen állatok és egy elnyomásban élő nép közé). Például megtudhatjuk, M iért van a nyúlnak hasadt ajka? Természetesen azért, mert láncban átver pásztort, varjút, fiút, tolvajt, majd akkorát nevetett, hogy a felsőajka kettéhasadt. A mondás tehát innen ered: "Jó lesz, ha vigyázol a szádra!". A közmondások egyébként nagyon sűrűn előfordulnak a mesékben, számunkra talán kevésbé ismerősek, de a mesékbe remekül beleillenek. Ezen kívül sokat megtudhatunk a tibeti hagyományos kultúráról és étkezésről is. Itt is, mint sok más keleti meséknél, a...

Legújabb kedves mesegyűjteményem, melyet a Rukkoláró l happoltam: A láthatatlan tolvaj.  (Már ezért az egy kötetért megérte rukkolázni). Gazdagon összeállított mesegyűjtemény, egyetlen hibája, hogy nem jelez forrásokat, mesemondókat és típusokat, de a mitikus történetektől a trickster-történetekig nagyon széles választékban vonultat fel meséket. A kötet rögtön belevág a mély vízbe, és a hosszú, mitikus, alvilágjárós és sokszor meglehetősen bonyolult történetekkel kezd, több történetben találkoztam a Fehérlófia(AaTh 301B)-mesével ( Nan-Batir ) vagy annak motívumaival, de az is előfordult, hogy két-három ismert tündérmesét szerkesztett egybe a mesemondó egy mesében (például Hajnalkötöző királyfi, Sárkányölő vitéz stb, A szegény ember három fia) . Egyébként is jellemző a mesékre a jól szerkesztettség, az egyik kedvencemben, Baltekej bíró ítéleté ben például három, a Hulladémon huszonöt meséjéből ismert dilemma-mesét találtam betét-meseként, ügyesen összeállítva, ezt már meséltem is....

Aszófőn a Nagyi Kertje Teaházban ezúttal a teákról, kávékról és kereskedőkről szóló meséket válogattam. Mivel a világ mesekincsének csekély hányadának a főszereplői az italok, ezért a klasszikus tündérmesék helyett ezúttal eredetmondák és kereskedő-történetek kaptak helyet. Elsőként persze A tea legendája , az ősi homályba vesző kínai császár és a felforralt vízbe véletlenül belepottyant tealevelekkel, Borsa Kata Történetek a Borostyán Teázóból című könyvében több bájos variációt találtam különféle teák történetéről. A kávé eredetének mondája is előkerült, a kecskepásztorral, akit a táncoló kecskéi vezettek "nyomra", és szerepel a történetben egy hirtelen haragú apát is, aki a bogyókat a parázsba vágja, azok azonban mennyei illatot kezdenek árasztani, ráadásul még az éjszakai imákban való részvételt is megkönnyítik... Egyik kedvenc történetem a Láthatatlan tolvaj című kazak népmesegyűjteményből Baltekej bíró ítélete , ahol három fivér vitáját dönti el a bíró, keleti módo...

A hétvégén Csákváron voltunk, a helyi plébániai közösség farsangi bálján. Nagyon családias hangulatú, batyus buli volt, profin megszervezve: volt egy profi népi zenekar, táncház a kicsiknek, fánkevő verseny, táncház a nagyoknak, és persze: mesélés, olyan kihangosítással, amellyel tudtam használni a kezeimet is. A kicsik táncháza után volt egy negyed órás mese a gyerekeknek, összegyűltek és letelepedtek a tánctéren, én meg eléjük ültem, és elmeséltem, hogyan szerezte meg Ananszi a meséket az égből. A legkisebbek révén áhítatos csend kevésbé, élet viszont annál inkább volt, viszont hatalmas köszönet kicsiknek és nagyoknak a figyelemért és az aktív részvételért. Ebben a mesében persze lehetett tippelni (honnan jönnek a mesék? Meseországból, természetesen), zümmögni a méhek befogásánál, sziszegni a kígyó átejtésénél, és kalimpálni, ha valakinek úgy tetszett, amikor Ananszi, a pók az ég és föld között mászkált, egy lábával mindig cipelve a hóna alatt valamit. Azután egy széki és egy sza...