Kedves meséim
Egy saját, házi mesemondó estre készültem, és összeszedtem a meséket és történeteket, amelyeket mindenképpen szeretnék megosztani másokkal, gyakorolni az elmondását, és felfűzni őket egy láncra. A téma a szerelem és a halál lett, kedvenc történetem, a Szávitri középpontba helyezése nyomán.
A Szávitri a Mahábhárata egy kicsiny története, Illés Endre feldolgozásában olvastam gyerekkoromban, és azóta sokszor. Egy királylány olyan szép, hogy magának kell elindulni férjet keresni, mert senki sem meri megkérni a kezét. Meg is találja párját, Szatjavánt, egy száműzött király fiát egy erdő közepén – azonban amikor hazaér, és boldogan tudatja, hogy megtalálta, megtudja azt is, hogy választottjának csak egy éve van hátra. Ennek ellenére feleségül megy hozzá, és egy év múlva, amikor férjéért megérkezik Jáma, a halál istene, Szávitri nem nyugszik bele a sorsába, hanem elindul a férje lelkét vivő Jáma mellett, és beszélgetni kezdenek...
A királylány, aki hű és bátor, és aki visszahozza a haláltól a kedvesét.
Nagyon nem európai. Nagyon szép.
A Kisgyermekek Nagy Mesekönyvében az egyik legkedvesebb gyerekkori mesém szintén ázsiai, egy kínai mese, az öt Liu testvér meséje (változatok vannak hét vagy esetleg tíz testvérre is). A testvérek mindegyikének más-más különleges tulajdonsága van, és amikor a gonosz kormányzó meg akarja öletni őket, kicserélgetik egymást, így a kormányzó azt hiszi, egy és ugyanaz az ember, akit a tűz nem fog, a bárd nem vág el, az állatok nem tépnek szét... Ők a mi csillagszemű juhászunk rokonai, testvérekben jelenítve meg a szellemileg érett ember különböző aspektusait.
Valamiért nagyon kedvesek számomra a halállal kapcsolatos mesék - és ezek bősége azt mutatja, az emberiséget mindig is foglalkoztatta a kérdés. A halhatatlanság országát kereső királyfi. Az öregasszony, aki kicselezi a halált. A kereskedő szolgája, aki Szamarkandba menekül a halál elől. A halál-keresztapa, aki csodadoktort csinál az emberünkből - egy darabig.
Aki legközelebb eljön hozzánk, választhat egy mesét. Mert a halálról szóló mesék valójában mind az életről szólnak.
A Szávitri a Mahábhárata egy kicsiny története, Illés Endre feldolgozásában olvastam gyerekkoromban, és azóta sokszor. Egy királylány olyan szép, hogy magának kell elindulni férjet keresni, mert senki sem meri megkérni a kezét. Meg is találja párját, Szatjavánt, egy száműzött király fiát egy erdő közepén – azonban amikor hazaér, és boldogan tudatja, hogy megtalálta, megtudja azt is, hogy választottjának csak egy éve van hátra. Ennek ellenére feleségül megy hozzá, és egy év múlva, amikor férjéért megérkezik Jáma, a halál istene, Szávitri nem nyugszik bele a sorsába, hanem elindul a férje lelkét vivő Jáma mellett, és beszélgetni kezdenek...
A királylány, aki hű és bátor, és aki visszahozza a haláltól a kedvesét.
Nagyon nem európai. Nagyon szép.
A Kisgyermekek Nagy Mesekönyvében az egyik legkedvesebb gyerekkori mesém szintén ázsiai, egy kínai mese, az öt Liu testvér meséje (változatok vannak hét vagy esetleg tíz testvérre is). A testvérek mindegyikének más-más különleges tulajdonsága van, és amikor a gonosz kormányzó meg akarja öletni őket, kicserélgetik egymást, így a kormányzó azt hiszi, egy és ugyanaz az ember, akit a tűz nem fog, a bárd nem vág el, az állatok nem tépnek szét... Ők a mi csillagszemű juhászunk rokonai, testvérekben jelenítve meg a szellemileg érett ember különböző aspektusait.
Valamiért nagyon kedvesek számomra a halállal kapcsolatos mesék - és ezek bősége azt mutatja, az emberiséget mindig is foglalkoztatta a kérdés. A halhatatlanság országát kereső királyfi. Az öregasszony, aki kicselezi a halált. A kereskedő szolgája, aki Szamarkandba menekül a halál elől. A halál-keresztapa, aki csodadoktort csinál az emberünkből - egy darabig.
Aki legközelebb eljön hozzánk, választhat egy mesét. Mert a halálról szóló mesék valójában mind az életről szólnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése