Találj ki mesét a gyermekednek!

 

Esti mese-improvizáció- sorozat: Nyulacska a holdban

Újabban eleresztem magam az esti mesék kapcsán. Tudom, hogy nem mindenki gondolja magáról, hogy képes arra, amit a következőkben leírok, de nekem meggyőződésem, hogy bárki képes erre. A következőről van szó: Elkezdtem az egyik este egy mesét a nyulacskáról, aki a holdba vágyik. Ez még egy régi kedves mesém szüzséjére épült, ahol a róka és a borz vágyik a holdba, végül a borz kitalálja, hogy ő inkább maradna a földön. 

Ebben a mesében azonban a nyulacska a sas segítségével eljut a holdra, és nagyon tetszik neki ott. Leírtam a hatévesnek részletesen a holdat, ami az én fejemben van: nagyon hasonlít a földre, mert itt is van egy csomó állat és növény, de minden ezüstös-kedves esti fényben fürdik. 

Ezután minden este hozzátettem valamit: egyik este a föld (hold)alatti óriás gilisztákkal kötött barátságot a nyulacska, másik este a holderdőben leste meg a táncoló sünöket, vagy az óriás kőrisfán lévő mókussal kötött barátságot (elnézést, szakmai ártalom, nem lehet elég korán kezdeni a mítoszok megszerettetését...), de olyan is volt, hogy láncmese-szüzsét kevertem bele (az álmokat-hozó, iránytűként funckionáló holdvíz-tükörhöz először föld kell (agyagtál), ahhoz tűz, ahhoz fa, nyulacska szép sorban türelmesen megkér mindenkit, aki a sorban jön. 

A lényeg a következő: szabadon eresztem a fantáziámat. Tehát ha a mesében az jut eszembe, hogy vaslábos, akkor a nyulacska a következő percben egy repülő vaslábosban repüli körbe a holdat, vagy vacsorát főz barátjának, a félénk sárkánynak. 

Nincsenek szabályok, bár vannak alapok. Van egy stabil főszereplő, akivel epizódszerűen történnek a dolgok, és ha nem maradnak ki napok, akkor folytatásos történet lesz a dologból. Ha elfáradok, akkor azt mondom: hogy mi történt ezután, holnap kiderül. Ilyenkor szoktak a legjobb dolgok eszembe jutni: holnap elmesélem, hogyan találta meg a magányos szarvas az anyukáját, és hogyan segített neki ebben a nyulacska. 

Ehhez persze az is kell, hogy holnap tényleg elmeséljem. És nyerek egy nap haladékot - úgyis ott és helyben találom ki, szóval inkább a pihenésben nyerek pár percet. És olyan mindegy, mit mesélek - mert én mesélem. 

Persze nem árt, ha van némi ismeretünk, hogy hogy néznek ki a mesék, mert a legfáradtabb pillanatokban nyugodtan lehet kapaszkodni az ismert struktúrákba, ilyenkor nyújtanak nekünk a legnagyobb segítséget a gyerekkorunkban hallott történetek. Kövessük őket, vagy térjünk el tőlük tetszés szerint. És persze az se gond, ha nem olvastunk - vagy hallgattunk - (még) elég mesét. Ezen sosem késő változtatni :)

Ami miatt semmiképp nem érdemes aggódni: hogy nincs konfliktus. Egy komolyabb történetben persze kell valami konfliktus, de anélkül is tud jó lenni, különösen a kisebbeknek, nekik elég a naphoz kapcsolódó történeteket, elemeket belerakni. Sokszor még én is ezt teszem, ha aznap történt velünk valami, mondjuk hallottunk csöveket morogni a falban, akkor a nyulacska háza csöveinek a mackójáról mondtam mesét aznap, akivel találkozott, miután mágikusan lekicsinyedett (a ház csöveinek a mackójáról egyébként egy dél-amerikai költő írt egyszer egy verset).

Ha látjuk a belső szemeink előtt, ami történik, az szuper. Ha nem, majd a gyermek segít, és kiegészíti, belekérdez, rátalál a folytatásra. Csuda egy játék ez, nem érdemes véresen komolyan venni. 

Aztán jöhet lassan a gyerekkönyv. Lehet, hogy lesz egy nemsokára: Nyulacska a holdban. Szóljatok, ha tudtok egy jó kiadót! :)