Könyvismertetés: A láthatatlan tolvaj
Legújabb kedves mesegyűjteményem, melyet a Rukkoláról happoltam: A láthatatlan tolvaj. (Már ezért az egy kötetért megérte rukkolázni).
Gazdagon összeállított mesegyűjtemény, egyetlen hibája, hogy nem jelez forrásokat, mesemondókat és típusokat, de a mitikus történetektől a trickster-történetekig nagyon széles választékban vonultat fel meséket.
A kötet rögtön belevág a mély vízbe, és a hosszú, mitikus, alvilágjárós és sokszor meglehetősen bonyolult történetekkel kezd, több történetben találkoztam a Fehérlófia(AaTh 301B)-mesével (Nan-Batir) vagy annak motívumaival, de az is előfordult, hogy két-három ismert tündérmesét szerkesztett egybe a mesemondó egy mesében (például Hajnalkötöző királyfi, Sárkányölő vitéz stb, A szegény ember három fia). Egyébként is jellemző a mesékre a jól szerkesztettség, az egyik kedvencemben, Baltekej bíró ítéletében például három, a Hulladémon huszonöt meséjéből ismert dilemma-mesét találtam betét-meseként, ügyesen összeállítva, ezt már meséltem is.
Nemcsak a szanszkrit, de a közel-keleti mesevilág is erősen hatott a kazak mesékre, A bűvös kavics c. mese például a klasszikus Aladdin-történet variációja.
Olyan történet is volt, amely egy ide-oda pattogó bosszú bonyolult története, hétéves harcossal, lemészárolt családokkal, ezeket nem tudom, vágyom-e mesélni valaha is...
Találtam variánst A szótlan szultánkisaszonyra (A csodakút), a Hamupipőke-királyfira, A deszkavári királyfira (A három testvér), valamint Mátyás király-jellegű tréfákra (itt Zsirense), valamint klasszikus trickster-történetekre (Aldar-Kösze). Van ezen kívül Üssed, üssed, botocskám-variáció (Karinbáj), és rászedett ördög-típus is (Kanbak apó), amelyben például az ostoba óriás valóban elhiszi, hogy az öregember kibelezte a földet, pedig csak a halbeleket rúgta ki belőle.
A kedvencek:
A már említett Baltekej bíró ítélete, valamint A farkas és a dzsigit című történet, melyben egy fiú, megkímélvén egy üldözött farkas életét, farkas-húg-feleséget szerez, de túl hamar szabadul meg a farkas-ruhától, a kán emiatt megkívánja az asszonyt, és (egy ördöngös szülével összeszövetkezve) lehetetlen feladatokat ad a legénynek, hogy megszabaduljon tőle (aranytömb visszaszerzése a tengerből, elveszett ménes visszahozása, valamint egy halotti toron már elfogyasztott csődör visszaszerzése... természetesen a felesége (és az anyósa) segítségével, s némi nekromanciával sikerül mindet teljesíteni, és boldogan élnek, míg meg nem haltak.
Külön szókincse van, amit a lábjegyzetek sorra megmagyaráznak, falvak helyett aul, ház helyett jurta, fiú helyett dzsigit van, és fürge lábó kancákból készülnek az ünnepi lakomák. Általában számunkra egzotikus keresztneveik vannak a főszereplőknek – kérdéses még számomra, hogy mesélés során mennyit emeljek be az eredeti nevekből és szókincsből, de valószínűleg mesénként változik.
Gazdagon összeállított mesegyűjtemény, egyetlen hibája, hogy nem jelez forrásokat, mesemondókat és típusokat, de a mitikus történetektől a trickster-történetekig nagyon széles választékban vonultat fel meséket.
A kötet rögtön belevág a mély vízbe, és a hosszú, mitikus, alvilágjárós és sokszor meglehetősen bonyolult történetekkel kezd, több történetben találkoztam a Fehérlófia(AaTh 301B)-mesével (Nan-Batir) vagy annak motívumaival, de az is előfordult, hogy két-három ismert tündérmesét szerkesztett egybe a mesemondó egy mesében (például Hajnalkötöző királyfi, Sárkányölő vitéz stb, A szegény ember három fia). Egyébként is jellemző a mesékre a jól szerkesztettség, az egyik kedvencemben, Baltekej bíró ítéletében például három, a Hulladémon huszonöt meséjéből ismert dilemma-mesét találtam betét-meseként, ügyesen összeállítva, ezt már meséltem is.
Nemcsak a szanszkrit, de a közel-keleti mesevilág is erősen hatott a kazak mesékre, A bűvös kavics c. mese például a klasszikus Aladdin-történet variációja.
Olyan történet is volt, amely egy ide-oda pattogó bosszú bonyolult története, hétéves harcossal, lemészárolt családokkal, ezeket nem tudom, vágyom-e mesélni valaha is...
Találtam variánst A szótlan szultánkisaszonyra (A csodakút), a Hamupipőke-királyfira, A deszkavári királyfira (A három testvér), valamint Mátyás király-jellegű tréfákra (itt Zsirense), valamint klasszikus trickster-történetekre (Aldar-Kösze). Van ezen kívül Üssed, üssed, botocskám-variáció (Karinbáj), és rászedett ördög-típus is (Kanbak apó), amelyben például az ostoba óriás valóban elhiszi, hogy az öregember kibelezte a földet, pedig csak a halbeleket rúgta ki belőle.
A kedvencek:
A már említett Baltekej bíró ítélete, valamint A farkas és a dzsigit című történet, melyben egy fiú, megkímélvén egy üldözött farkas életét, farkas-húg-feleséget szerez, de túl hamar szabadul meg a farkas-ruhától, a kán emiatt megkívánja az asszonyt, és (egy ördöngös szülével összeszövetkezve) lehetetlen feladatokat ad a legénynek, hogy megszabaduljon tőle (aranytömb visszaszerzése a tengerből, elveszett ménes visszahozása, valamint egy halotti toron már elfogyasztott csődör visszaszerzése... természetesen a felesége (és az anyósa) segítségével, s némi nekromanciával sikerül mindet teljesíteni, és boldogan élnek, míg meg nem haltak.
Külön szókincse van, amit a lábjegyzetek sorra megmagyaráznak, falvak helyett aul, ház helyett jurta, fiú helyett dzsigit van, és fürge lábó kancákból készülnek az ünnepi lakomák. Általában számunkra egzotikus keresztneveik vannak a főszereplőknek – kérdéses még számomra, hogy mesélés során mennyit emeljek be az eredeti nevekből és szókincsből, de valószínűleg mesénként változik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése